Századok – 1902

Történeti irodalom - Zimmermann; Franz: Das Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation. Ism. Dőry Ferencz 280

280 .TÖRTÉNETI IRODALOM. Das Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation. Ein Führer durch dasselbe. Von Franz Zimmermann. Zweite Aufl. Nagy-Szeben, 1901. Krafft V. kny. 8-r. 6, 202 1. A levéltárak ismertetésének hasznát történetbúvárok és történetírók előtt fejtegetni szükségtelen, és mindamellett elenyészően kevés az, a mi hazai levéltáraink gazdag anyagáról eddig nyomtatásban megjelent. Annál méltóbb elismerés illeti tehát Nagy-Szeben város és a szász egyetem képviselőtestületét azon áldozatkészségért, melylyel a fönti czím alatt már 1887-ben megjelent ismertetést most ugyancsak Zimmermann Ferencz tollából második, bővített kiadásban bocsátják a kutató közönség használatára. Sajnos azonban, hogy a szerző nem használta fel ez alkalmat arra, hogy munkájának közjogilag helytelen czímét kiigazítsa. A »sächsische Nation« (szász nemzet) fogalma ugyanis a magyar közjogban ez idő szerint teljességgel ismeretlen. A Királyföldnek az 1876: XII. t. cz. által való rendezése folytán csupán a »szász egyetem« maradt fen mint közművelődési hatóság, tehát a levéltár is csupán a szász egyetem. nem pedig a szász nemzet levéltára lehet. A második kiadást az elsővel szemben különösen becsessé teszi az Erdély 1876-ban megváltoztatott, nemkülönben az absolut korszak alatti politikai beosztásáról s az erdélyi katonai határőrvidékről nyújtott áttekintés, főleg pedig az erdélyi községek német, magyar és román nyelvű nomenklatúrája. Annyival is inkább helyén való volt ennek a füzetbe való felvétele, mivel Zimmermann a helységeknek — a hol van — mindenütt a német nevét használja s csak kivételesen teszi utána zárójel közé a magyart is. Ez - - az ő szempontjából tekintve a dolgot — érthető ugyan, de határozottan helytelen, hogy a magyar hely- és egyéb tulajdonnevekben az á, é és ó betűknél következetesen mellőzi az ékezetet, pl. Kezdivasarliely (4 L), Háromszék (5 L), Rákóczi (63 1.); azután meg Marosch-1 és Aranyosch-1 ír Maros és Aranyos helyett. A mi a levéltár ismertetését illeti, a második kiadás nemcsak abban különbözik az elsőtől, hogy az 1887 utáni gyarapodást felöleli, hanem abban is, hogy a szerző egyúttal a levéltár rendezését annak egyedül helyes alapjára vezetve vissza, az anyagot nem minősége szerint, mint az első kiadásban, hol Urkunden, Akten, Protokollbücher és Rechnungsbücher czímű főosztályokat állított fel, hanem eredete, vagyis azon hatóságok szerint csoportosítja, melyektől az iratok származnak. Megelőzőleg azonban a levéltár azon gyűjteményét