Századok – 1902

Történeti irodalom - Mokos Gyula: A herczeg-szőllősi kánonok. Ism. Révész Kálmán 277

278 .TÖRTÉNETI IRODALOM. testáns Irodalmi Társaság, midőn e nagybecsű unicum facsimile kiadásáról gondoskodott. Azonban az eredeti kiadás hű másánál (48 lap) ötszörte több tért foglalnak el a mostani kiadásban azon kánonok szövegei, melyek a lierczeg-szőllősiekkel kisebb-nagyobb mértékben rokonságban vannak, s azon összehasonlító, magyarázó és felvilágosító jegyzetek, mondhatnám : apró tanulmányok, melyekkel Mohos Gyula, széleskörű egyháztörténeti kutatásokra, nagy szorgalomra és türelemre mutató eredménynyel, e kiváló editiót gazdagította és sok tekintetben valóságos forrásmunkává emelte. Nagyon sok olyan nevezetes egyháztörténeti adatot találunk e munkában a XVI. és XVII. századból, a mi eddig vagy egyáltalában nem, vagy csak szűkebb körben volt ismeretes. A dolog természetéből következik, hogy a reformáczió századának zsinatai az egyház belső és külső megszilárdításának érdekében főleg dogmatikai és egyházjogi téren munkálkodtak, vagyis confessiókat és kánonokat hoztak létre. A század hetedik évtizedének zárultáig (1570) inkább a dogmatizálás, a nyolczadik évtized kezdetétől fogva pedig az egyház-szervezés, egyházi törvényhozás van túlsúlyban; a sűrű egymásutánban következő hitvallások helyébe a szintén nagy számmal létrejött kánonok lépnek. A herczeg-szőllősi atyák már nagyon keveset dogmatizálnak. Szervezik az egyházat, rendezik az egyházi életet. Kánonos könyvük nemcsak azért nevezetes, mert az első, mely a latin szöveg mellett a nép nyelvén, magyarúl is közzététetett, hanem azért is, mert a későbbi kánonok egész sorozatában újra meg újra megjelenik, kisebb-nagyobb változtatással, kihagyással, vagy hozzáadással újra megelevenedik. A Pestmegyei, a Reczes-féle (lutheránus), a köveskúti, a pápai kánonok, az előbbiek Pathai István, az utóbbiak Kanizsai János püspöksége alatt, végre a Pars-megyei kánonok, egytől egyig közeli rokonságban állanak a herczeg-szőllősi kánonokkal, melyek a többieknek mintegy alapját képezik. Mindez említett egyházi törvénykönyvek, melyek Mohos Gyula kiadásában egész terjedelmökben közölve s egymással pontosan összehasonlítva vannak, nemcsak szorosan vett egyházi, de művelődéstörténeti szempontból is rendkívül nagy fontossággal és becscsel bírnak s a református egyház saját körét messze túlhaladó érdeklődést kelthetnek fel. A Pestmegyei, a Keczes-féle és Pars-megyei kánonok magyar, — a köveskúti és pápai kánonok latin szöveg űek; a legutóbbiak teljes szövege is, hosszas lappangás után, csak mostanában került elő.