Századok – 1902

Történeti irodalom - Eubel; Conradus: Hierarchia catholica medii aevi. Vol. II. Ism. Fraknói Vilmos 273

TÖRTÉNETI IRODALOM, apát. Végre mikor a családi nevek használtattak, ezek a köz­használatban gyakran olyan formát vettek föl, a mely alatt a név viselőjének származását és családi állását nehezen lehetett fölismerni. Pl. II. Ulászló idejében szerepel egy cardinalis de Fuxo. a ki pedig a De Foix család tagja s így Anna magyar királyné rokona volt. Az előttünk fekvő kötetben Eu bel a bibornokok név­sorához függelékül (27—66. 11.) a bíbornoki testület jegyző­könyvéből (1440—1503) kivonatokat csatol, a melyek köztörté­neti érdekkel bírnak. Ezekből megtudjuk egyebek között, hogy a különféle országokba küldött bibornok-legátusok mikor nevez­tettek ki, mikor indultak útnak és mikor tértek vissza Rómába. A munka másik része az érsekek és püspökök névsorát adja, egyházmegyéik szerint csoportosítva. Ezek betűrendben következnek egymásután, tekintet nélkül az országokra, melyek­nek területéhez tartoztak. Mindazáltal Eubel függelékben az egyes országokban létező érseki és püspöki székek átnézetét is közli. Nem lehet tagadni, hogy a betűrend megtartása, a hasz­nálhatóság javára szolgál. Minden egyes főpapnál négy rovatban vannak feltűntetve az adatok. Az elsőben meg van állapítva, miképen üresedett meg a főpapi szék : halál vagy áthelyezés által. A másodikban áll az új főpap családi és keresztneve s az az állás, a mit a főpapi szék elnyerése előtt töltött be. A harmadikban találjuk az évet és napot, mikor a főpap székét a pápai rendelkezés alapján elfoglalta. A negyedikben pontosan idézve van a vatikáni levéltárban őrzött azon okirat, mely a pápai rendelkezést tartalmazza. Oly esetekben, mikor Gams idézett munkájában egy-egy főpap ford ál elő, a kinek kinevezéséről, illetőleg megerősítéséről a pápai intézkedés nem volt meg­található, a főpap neve mellett Gams megfelelő helyére tör­ténik utalás. Az egyes nevekhez minden lap alján sűrűen találunk nagybecsű jegyzeteket, melyek részint helyreigazításokat tar­talmaznak a Gams által közölt adatokra vonatkozólag, részint új adatokat, melyek a vatikáni forrásokban a szerkesztő figyel­mét magukra vonták. E szerint Eubel az ő könyvében a vatikáni forrásokon kívül egyedül Gams munkáját veszi tekintetbe. Az első kötet megjelenése után több bíráló sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy Eubel az 1873 óta megjelent egyháztörténelmi kiadványo­kat, különösen az egyházmegyei monographiákat föl nem hasz­nálta. Azonban ezeknek felhasználása egy ember erejét meg­haladó vállalkozás lett volna. Ugyanis a munkában feldolgozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom