Századok – 1902
Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - III. közl. 215
2 228 bóeyer jakab. tett névtelen cseh liarczos tudósítása szerint is*) a szultán kész volt rokonának szabadon bocsátásáért harmincz évre békét kötni, a despotának két fiát, azonfelül Szendrőt, Galambóczot és a szerbek országát visszabocsátani. Ugyanerről tudósít Nesri2 ) és Szeád-Eddins ) is. Világos, hogy mindez tulajdonkép a szegedi békére vonatkozik, melyet a törökök, mint Huber 4 ) nem alaptalanul gyanítja, már akkor igyekeztek előkészíteni, mikor a király még Szerbiában tartózkodott, és pedig a király tudtával, nem háta megett. Beheim előadásából hitelesnek fogadhatjuk el, hogy György despota a szultán sógorán bosszút akart állni két megvakított fiáért, de a király és Hunyadi ezt megakadályozták. Beheim és különösen a török írók tudósításából azt is elfogadhatjuk, hogy a szultánt a békekötésre, sok más tekinteten kívül, nem csekély mértékben az a törekvés is indította, mely talán nem szolgált puszta ürügyűl,5 ) hogy sógorát a fogságból kiszabadítsa, a mire nőtestvére. Khalil neje »siránkozva« kérte. A többi történetírók, mint Dlugoss, Callimachus, Bonfini, Dukas és Chalkokondylas áttekintőbb szemmel látják az eseményeket, melyek a szegedi békekötést megelőzték, és jól-rosszúl tisztázni igyekeznek a megelőző diplomácziai alkudozásokat, a melyekről Beheim és a föntebb említett egyszerű tudósítók nem tudtak és a melyekhez érzékök sem volt. Alapjokban a költemény e részében elbeszélt események is nem a zlaticzai, hanem a nisavai ütközethez tartoznak, vagy legalább mindjárt rá játszódtak le. A szerb fejedelem fiainak és az említett váraknak átadása, valamint Cselebi szabadon bocsátása, mint Beheim is mondja, később következett be a szegedi béke megkötésénél. »A király akkor átkelt a Uisch folyón és a Mariczához vonult.« Az itt és föntebb már többször említett Maricza folyó neve kétségtelenül tévedésen alapszik. Már Huber6) megjegyzi : »Es ist selbstverständlich, dass die Christen nicht bis Maritza gekommen sind, da sie dann bereits den ganzen Engpass hinter sich und die Ebene erreicht hätten.« Maga az esemény azonban, melyet Beheim e folyó mellé helyez, mint alább látni fogjuk, nem költött, hanem megfelel a valóságnak; sőt tudósításának fontossága is van, mert a hadjárat e részéről más forrás nem számol be oly kimerítően. Kétségtelen, hogy ') Huber id. ért. 205. 1. a) Thilry id. m. I. к. 58. 1. 3) U. о. I. к. 138. 1. *) Id. ért. 206. 1. •'•) V. ö. Fraknói : Cesarini Julián, 55—57. 1. c) Id. ért, 192. 1. 1. jegyz.
