Századok – 1902

TÁRCZA - Folyóiratok - Egyetemes Philologiai Közlöny - 189

, TARCZA. 189 foglalkozik Bölcs Leo liadi taktikájának XVIII-ik fejezetével, mely dr. Vári Rezső kiadásában foglal első helyet a gyűjteményben. Kimutatja, hogy dr. Vári munkája sem az eredeti görög szöveg helyes kritikai megállapítása, sem annak magyar fordítása tekintetében nem felel meg a jogos várakozásnak.1) — EGYETEMES PHILOLOGIAI KÖZLÖNY. XXV. évf. 6 —10. fűz. 1901. junius — deczember. — E füzetekben több czikkely Petőfivel foglalkozik : Szigetvári Iván a nagy lyrikus költészetének jellemző vonásait kutatja. Havas Adolf arra a hasonlóságra figyelmeztet, mely az »Egressy Etelke« cz. költemény hetedik versszaka és Homeros Odysseája VI. könyvének 148 —169. sorai közt van ; ugyancsak Havas Adolf Holtéi Károly német költőnek Petőfire gyakorolt s már mások által is észrevett hatását fejtegeti, a mi különösen az »Utolsó alamizsna« és a »Lorbeerbaum und Bettelstab«, még inkább a »Ha« és a »Erumme Wünsche« cz. költemények közt észlelhető, a nélkül azonban, hogy költőnk eredetisége csorbát szenvedne. — Heinrich Gusztáv egy elfeledett, életében alig ismert írónak, a dunántúli születésű, de a Biharmegyei Tótiba átszármazott Baracskai Pálffy Sámuel ügyvédnek a XIX-ik század elején írt »Erbia« és »Zomilla« cz. érzelgős és kalandos regényeiről értekezik. — Katona Lajos a folyóirat 1901 évi 3. füzetében Gargallo Bánkbán-novellájáról közölt czikkét egészíti ki azzal, hogy Gargallo nem Boccaccioból vagy más régi kéziratból merítette novellája tárgyát, hanem egy XVIII. századi franczia forrásból. — A könyvismertetések rovatában Császár Elemér Jánosi Bélának »Az aesthetika története« cz. munkáját és Bajza József összegyűjtött munkáinak Badics Eerencz által sajtó alá rendezett kiadását bírálja elismerőleg, ellenben Czimmermann Jánosnak »Barczafalvi Szabó Dávid« és Csomortáni P. Gaudencznek »Zrínyi Miklós« cz. munkáikról az elitélő kritika hangján nyilatkozik. Váczy János a mult évben Madáchról megjelent két monographia közül az Alexander Bernátét emeli ki a Palágyi Menyhértével szemben. ') Valóban óhajtandó lenne, hogy valaki dr. Vári fordításának hibáit rendre corrigálva, Leo szövegének helyes, szabatos és minden tekintetben kifogástalan magyar fordításával ajándékozza meg kútfő-irodalmunkat ; annál inkább, mivel Szabó Károly különben kitűnő fordítása a Taktika XVIII-ik fejezetének csupán a turkokra vonatkozó pontjait foglalja magában.