Századok – 1902

TÁRCZA - Vegyes közlések - Réthey-Prikkel Márián értekezése a Pray-codexről 183

, TARCZA. 183 összehasonlítása is, de elárulja a korkülönbséget maga Leo is olyan helyeken, a hol valamely Mauriciusból átvett intézményt, szokást vagy eseményt régi-nek vagy hajdani-nak jelez a maga munkájában. Folytatva a terminus ante quem-re vonatkozó vizsgálódásait, a negativ bizonyítékokat is felsorolja az értekező. Ilyenek : hogy a bolgárokról csak egy helyen van szó, akkor sem mint ellenségekről ; az arabokról pedig egyáltalában nincs szó a Mauri ciusféle taktikában. Nincs szó továbbá a théma-szervezetről (katonai kerületi parancsnokságokról) sem, melynek kezdetei épen Herakleios korába nyúlnak vissza. Itt kiemeli az értekező a kérdés megoldásának aránylagos könnyüségét, utalva arra, hogy újabban Herakleios uralkodásával nemcsak a byzanczi, hanem az egész világtörténelemben új korszakot szokás kezdeni ; már pedig minden arra mutat, hogy a Mauricius-féle taktika épen a régibb korszak végére esik. A terminus post quem meghatározásában a góthoknak a taktikában való szerepéből s néhány más pontosabban is meghatározható adatból azt következteti az értekező, hogy a taktikának valószínűleg a VI. század utolsó évtizedében kellett keletkeznie, s e szerint semmi okunk sincs rá, hogy a hagyomány ellenére Mauricius császár korától (582—602) elvitassuk. Az értekezés második szakasza a szerzőség kérdésével foglalkozik. Először kimutatja, hogy az az TJrbicius, a kitől a Mauricius-féle taktika végébe beékelt irat származik, nem lehet az egész taktika szerzője, már csak azért sem, mert I. Anastasios idejében, tehát majd 100 esztendővel korábban élt. Az igazi szerző vagy maga a császár, de még persa hadvezér-korában, vagy más, de olyan valaki, a ki a művet egészen a császár intentiói szerint írta. A Mauriciushoz közeikorú görög forrásokban, kivált Menander Protectorban elég olyan helyet találunk, mely ezt a tételt nyomósán bizonyítja. Az előadottak eredményei tehát a következők : 1. A Mauricius-féle taktika csakugyan Mauricius császár idejében (582 — 602) keletkezett, mint a firenzei kézirat czímén kívül az összes hagyomány tartja s a legkiválóbb kül- és belföldi tudósok (Krumbacher, Pauler Gyula) jelezték. 2. A szerző nem az Y. század végén élt Urbicius, hanem vagy maga Mauricius császár, vagy olyan valaki, a ki az ő intentióinak megfelelően dolgozta fel a tárgyat. A Leo hitelességének kérdésével foglalkozó további kutatásokat, melyeknek eredményével nemsokára be fog számolni, ezen az alapon végezte az értekező. — Gyomlay előadása után Béthey-Prikkel Márián mint vendég a Pray-codexről értekezett. E codex, mely 1813 óta van a Nemzeti Muzeum birtokában, tartalmazza egyebek közt legrégibb nyelvemlékünket, a híres Halotti beszédet és könyörgést. Az értekező különben egész tartalmát részletesen ismertette. A halotti, vagy — mint elnevezte — temető beszéd