Századok – 1902

TÁRCZA - Vegyes közlések - Tóth-Szabó Pál jelentése római kutatásairól 184

184 TaRCZA. nyelvében göcseji szójárást lát. Véleménye szerint a codex három kéz munkája s a pannonhalmi monostorban, a Pozsőny-megyei deáki fiók-kolostor használatára 1193 —1195 között Íratott. Deákiban tartották a tatárjárásig ; akkor eltűnt s négyszáz esztendő múlva találták meg csak Taksonyban, a honnan 1632-ben a pozsonyi káptalan könyvtárába, innen végre a Nemzeti Múzeumba jutott. A második osztály jan. 13-án tartott ülésének első tárgya Hampel József r. tag felolvasása volt egy Valériából származó IV. századbeli római feliratról, mely a jeles tudós és törvényismerő Dalmatius szobor-talapzatán díszlett. — Ezután Tóth-Szabó Pál prémontrei főgymnasiumi tanár tett jelentést római kutatásairól az osztálynak. Előre bocsátva, hogy a mult esztendőben a M. Tud. Akadémia és rendfőnöke támogatásával több hónapot töltött a vatikáni levéltárban, ottani munkálkodása eredményeinek egy részét ismertette. Első sorban a magyar király főkegyúri jogáról szólott s kutatásai főtárgyára, VI. Sándor pápa supplicatióira támaszkodva, vázolta annak II. Ulászló korabeli állapotát. Egybevetve a magyar törvényeket a vatikáni adatokkal, arra a következtetésre jut, hogy a törvényeknek e téren nem volt foganatjuk. Mert jóllehet a pápai javadalom-adományozások már nagyon szórványosak, mindazonáltal az egyházi javadalmaknak egy kézben való összehalmozása, világi személyek részére adományozása, monostoros javadalmaknak, mint szerzetes apátságoknak, illetőleg prépostságoknak a tulajdonos rendtől való elvétele s más rendre, még inkább pedig világi papokra ruházása napi renden valának. Az első esetre fölemlíté többek között a dúsgazdag pécsi püspököt, Erneszt Zsigmondot, Kálmáncsehi Domokos váradi püspököt, Bakócz Tamás rokonait ; a másodikra Szathmári György kanczellárt, ki rövid tíz év alatt ura volt a fehérvári, erdélyi és budai prépostságoknak, majd a veszprémi, váradi és pécsi püspöki székeknek, a nélkül, hogy az egyházi rendeket bírta volna ; a harmadikra a benczések és a prémontreiek monostorainak sorsát hozta fel. Az egyháziak ezen vagyongyüjtő vágyát, mely otthonos a hierarchia minden fokán, egyfelől a kor általános anyagias gondolkozásából magyarázza, másfelől, hogy oly gyakran a szerzetesek birtokai után nyújtják ki kezöket, a szerzetesi élet hanyatlásából, melyen a divatos commendatori rendszer sem volt képes segíteni, sőt sietteté a monostorok végpusztulását. Végűi általánosságban szólott az igazságszolgáltatás állapotáról, majd vatikáni kutatásainak egyéb eredményeiről, melyek bőséges és rendkívül értékes anyagot szolgáltatnak II. Ulászló kora egyházi, erkölcsi, kulturális és társadalmi viszonyainak ismeretéhez. Ezt az anyagot az előadó külön munkában fogja feldolgozni.