Századok – 1901

Tárcza - Vegyes közlések - Hegedüs István értekezése Garzoni Jánosnak Mátyás király felett mondott gyászbeszédéről 847

TÁRCZA. 847 ember volt, kissé különködő is, tele hypochondria val, asszonygyűlölettel. Ezért családot sem alapított. Eleintén gazdálkodott a jószágán, de ezt hamar megunta, mert a szántás-vetésnél jobban érdekelte az irodalom. 1786 körűi Bécsbe költözött s azután ott lakott haláláig. Sokat utazott Európában, s tapasztalatait, igen jó megfigyeléseit »Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldött levelei« czím alatt 1793-ban kiadott könyvében írta meg. Ez az első magyar útleírás. Irt és fordított költeményeket ; a többi közt lefordította Ovidius Metamorphosisainak öt első könyvét, mely munkája Győrött, 1792-ben jelent meg. 1791-ben alapította a Sokféle czímű folyóiratot, melyet encyklopaedia-formában egymaga írt össze s 1808-ig tizenkét kötetet bocsátott közre belőle. Úttörő munkája, a Magyar Könyvesház, 1803-ban látott napvilágot. Ε legelső magyar bibliographia mai napig igen használható könyv a magyar irodalomtörténet búvárának. 1808-ban Bécsben adott ki ily czímű munkát: Toldalék a magyar-deák szókönyvhez, a mint végsőször jött ki 1767-ben és 1801-ben. Sándor István kora írói és tudósai közül különösen Révai Miklóssal és Horvát Istvánnal élt benső baráti viszonyban ; a szegény Révait pénzzel is gyakran segítette. Hatvanöt éves korában, 1815 márcz. 29-én halt meg Bécsben, maga kezével vetvén véget életének, mert sokat betegeskedett és már az irodalomban sem talált vigasztalódást. Szép vagyonából 10,000 pengő forintot a felállítandó magyar tudós Akadémiára hagyott, mely adományát a pozsonyi országgyűlés 1827-ben az ország törvénykönyvébe iktatta. — Szinnyei székfoglalója után Hegedűs István 1. tag egy Mátyás királyról szóló eddig ismeretlen gyászbeszédet mutatott be, melyet néhai Abel Jenő följegyzései nyomán a bolognai egyetemi könyvtár 742. sz. kéziratában talált fel s abból másoltatott le egész terjedelmében. A beszéd szerzője Garzoni János, a ki oratióját akár Székesfehérvárott a király temetésén, akár Olaszországban annak emlékére rendezett valamely gyászünnepély alkalmával mondhatta el. Bizonyosságot e kérdésre az értekező nem deríthetett. Kétségtelen csak az, hogy a székesfehérvári temetésen Ranzanus nápolyi követen kívül, kinek szónoklatáról Bonfinius különösebben megemlékezik, mások is beszéltek. Garzoni személyéről Tiraboschi »Storia della letteratura Italiana« czímű munkájából (Firenze, 1809. VI. 755. 1.) annyit tudhatunk, hogy bolognai nemes volt és tanár a bolognai egyetemen, hazájában igen becsült férfiú, nagy műveltségű író, kinek munkássága a komoly és mulattató irodalomnak majdnem minden ágára kiterjedt; meghalt 1501-ben. Mátyás királyról mondott beszéde történeti szempontból csekély értékű, valami új adattal nem járul a nagy király korának történetéhez, de becses mégis,