Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: Erzsébet királyné aacheni zarándoklása 1357-ben 1

/ ERZSÉBET KIRÁLYNÉ ACHENI ZARÁNDOKLÁS A 1357-BEN. Nagy Lajos királyunk anyja zarándoklatáról, mikoron Marburgban magyar szent Erzsébet sírját, Kölnben a három királyok ereklyéit látogatásával megtisztelte, s azután Aachenben borult térdre, hogy Isten áldását a boldogságos szűz pártfogásával kérje a Dalmátországot visszafoglaló magyar hadakra, — hazai történeteink eddig föltárt magyar kútfői, a mennyire azokat ismerjük, egy betűre valót sem említenek. A mit tehát e tárgyról írunk, azt merőben idegen kűtforrásokból, krónikákból és okiratokból merítettük. Az első, ki figyelmünket ez érdekes tárgyra felköltötte, az egykorit Diessenhofen Henrije, konstanczi kanonok, kinek koriratábanaz 1357 évi május 9-ik napjáról ezeket olvassuk : Károly császár a bajor herczeget hatalmasul meg akarta támadni Naternberg nevű vár miatt, de egy időre megcsilapodott. Azután visszament Csehországba és a magyar király anyjával meg visszatért Németországba, hogy az ő társaságában Aachenbe és Kölnbe utazzék. A magyar királyné tudniillik zarándokolás végett hétszáz lovassal meglátogatta a mondott helyeket és Marburgban szent Erzsébetet. A császár ') Henricus dapifer de Diessenhofen, a habsburgi étekfogók ministefialis családjából származott. A XIII-ik század legvégén vagy a XIV-iknek elején születvén, mint az egyházjog doctora korán lett beromünsteri kanonok. Az 1333—1337 években valószínűleg Avignonban tartózkodott mint XXII. János pápa káplánja. 1341 körül kanonok Konstanczban, a hol 1376 deczember 22-én meghalt. Korirata legértékesebb része az, melyben Bajor Lajos végső éveit és IV. Károly uralkodása elejét tárgyalja, minthogy az ezen korbeli eseményeket szorosan egyidejűleg jegyezte föl. 1316-tól 1361-ig terjedő krónikáját Böhmer kiadásából használjuk. (Pontes rerum germanicarum, IV. köt.) SZÁZADOK. 1901. I. FÜZET. 1