Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: Erzsébet királyné aacheni zarándoklása 1357-ben 1

2 PÓR ANTAL. pedig és a császárné, kit ő nevelt, mert rokona vala, menet és jövet Csehországig kisérték.1

) A másik koríró, ki a magyar anyakirályné zarándoklatát említi, Rebdorfi Henrik (Eichstädt mellett) szerzetes kanonok, ki ugyancsak 1357-ről annyit mond, hogy a magyar királyné nagy kísérettel, t. i. 700 lóval meglátogatta a boldogságos szűz küszöbét Aachenben, és szent Erzsébet monostorát Marburgban.2) A harmadik forrás a trieri püspökök krónikája, mely előadja, hogy 1358-ban a magyar királyné igen nagy kísérettel jött Németországba, megtekintendő szent Erzsébet sírját, ki egykoron Magyarország királyának volt leánya. Károly császiír eléje ment lovas kiséretevel, a legfényesebben fogadta és Marburgba jött vele, a hol szent Erzsébetnek aranyból, ezüstből és drága kövekből készített koporsóját, melyben tetemei őriztetének. az ott egybesereglett herczegekkel és urakkal ünnepélyesen körűivitte a városban és nagy ünnepet ült az *) Böhmer: Fontes IV. 108. »Item anno LVII. mense Maii, VII. idus Maii, Karolus imperátor volebat duces Bavarie cum potentia invasÍ8se ratione cuiusdam castri dicti Natreberch, sed per placitum fuit piacatus ad tempus. Postea reversus in Bohemiam et cum matre regis Ungarie reversus in regnum Alamannie, ivit in Aquisgranum et in Coloniam, ipsam associando. Que causa peregrinationis cum DCC eqnitaturis peregrinavit ad predicta loca et ad sanctam Elisabetham in Marchpurg. imperatore et impératrice, quam ipsa educaverat, quia consanguinea ipsius, earn eundo et redeundo concomitantibus usque in Bohemiam.« — A magyar özvegy királyné itinerariuma megállapítása végett meg kell jegyeznünk, hogy Diessenhofen előadása nem pontos. Azon állítását, hogy a császár május 9-én meg akarta támadni a bajor herczegeket, megczáfolja Rebdorfi Henrik krónikája, mely 1357 április havára teszi, hogy Ekker nemes lovag, ki a bajor herczegek tisztje és tehetős férfiú vala, szövetkezett a császárral. Ε miatt a herczegek minden hatalmokkal megszállották a lovag várát Naternberget. De a császár Cseh- és Morvaországban gyűjtött túlhatalmas seregével Alsó-Bajorországba tört és azt pusztította. Midőn pedig a két sereg annyira közeledett egymáshoz, hogy már-már megütközésre került a sor, a herczegek a császár akaratán megnyngvának. (Böhmer : Fontes IV. 544.) — Még inkább ellenkezik Diessenhofen időmeghatározása IV. Károly császárnak 1357 május 2-án Vischelburgnál a Dunán kelt levelével, melyben II. Albert osztrák herczeget megkeresi, hogy békebíró legyen Albert bajor herczeg és Ekker lovag közt, meghagyván a bajor berezegnek, hogy Naternberg ostromával hagyjon föl. (Regesta imperii, VIII. 2645.) — Tény továbbá az is, hogy a császár május 7-én és 9-én Salzbachban van feleségével a császárnéval, és a magyar királynéval egyetemben. (U. o. 2656—7. V. ö. a 2650. sz. regestával.) Egyebekben Diessenhofen előadásához kétség nem fér. 2) Böhmer : Fontes IV. 544.