Századok – 1901

Tárcza - Folyóiratok - Erdélyi Muzeum - 758

TÁRCZA. 759 alatt Kantemir Demeter moldovai fejedelem (1710 —1711) munkáit, különösen azt a könyvét ismerteti, mely Moldovának legelső tökéletes leírását foglalja magában s több szempontból is figyelmünkre méltó. A könyv czíme : Descriptio antiqui et liodierni status Moldáviáé. Kantemir ezt a munkát 1716-ban fejezte be oroszországi birtokán, a hol rövid fejedelemsége után félrevonultan, 1723-ban bekövetkezett haláláig a tudományoknak és irodalomnak élt. Kiváló míveltségű férfiú volt, a németek előtt is tekintélyes tudós, tagja a berlini Akadémiának. Említett munkája németül 1769-ben jelent meg, első román kiadása 1825-ből való, legújabban pedig 1875-ben adta ki a bukaresti román Akadémia. — A harmadik füzetből megemlítjük még Szádeczky Lajosnak »Régi erdélyi lakadalom« czímű ügyes történeti korrajzát, melyet színre hozva, a mult tél folyamán műkedvelők adtak elő a kolozsvári nemzeti színházban. — A negyedik füzet elején Komáromy Andor értekezik a kolozsvári boszorkány-perekről, pillantást vetve a középkorban, de még inkább a XVI. és XVII. században Európa-szerte szinte járványszerűleg dühöngő boszorkány-üldözésre, melynek a hosszú korszak alatt százezerek, talán milliók (?) estek áldozatúl. Ugyanezen füzetben kezdi meg Wertner Mór oklevéltáraink néhány erdélyi vonatkozású darabjához írt megjegyzéseinek közlését, melyeket a következő két füzetben folytat és fejez be. — A hetedik füzet első czikkelye Mátyás király születési háza történetével foglalkozik. Ezt a kis dolgozatot, melyben a nagyemlékű ó-vári »kőház« viszontagságaira vonatkozó adatok vannak röviden összefoglalva, Szádeczky Lajos írta a sajtó alatt levő Mátyás-album számára. Tőle való a füzet másik érdekes közleménye is, melyben Tinódi Sebestyén czímeres nemeslevele van ismertetve. A levél Marosvásárhelyt a pálosi Donáth családnak özv. Csiszér Albertné birtokában levő iratai közül került a nyár folyamán napfényre. Mellette találták Tinódi sajátkezű eredeti folyamodványát is, melyben nemességet és czímert kér Ferdinánd királytól. Kérelme teljesedett. Tinódi Sebestyént, a kit — mint a levél mondja — »azzal áldott meg Isten, a természet alkotója, hogy éneke művészetével s a históriáknak magyar nyelven ékes versekbe foglalásával minden kortársait felülmúlta«, czímeres nemességgel jutalmazta meg a király. A nemeslevél 1553 aug. 25-én kelt Bécsben. A czímer — mely azonban a nemeslevélen nincs kifestve, hanem csak tollrajzban Tinódi folyamodványához mellékelve s a levél szövegében leírva van meg — ugyanaz, melynek képe a »Krónika« 1554-iki kolozsvári kiadása végén látható s a melyet eddig egyszerűen »Tinódi Sebestyén jelvénye« elnevezés alatt ismert az irodalom. Becsesek a nemeslevél genealógiai adatai is, melyek a Századok mult szeptember-havi számában a költő családjáról közzé-