Századok – 1901

Történeti irodalom - Hruševsky;j Michael: Descriptiones bonorum regalium in terris Ukraino-Russicis. Ism. Petrássevich Géza 747

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. 748 elszakadás igen kedvező kiinduló pontnak látszik szemükben a secessió, avagy teljes különállás bizonyítására. A »Sevcsenko-társaság« ebbeli buzgólkodása eredményeként nemrég bocsátotta közre kiadványai harmadik kötetét, mely Hrusevszky Mihály jeles történetíró tollából ismerteti Ukrajno-Russiában a királyi birtokok leírását a XVI. századból. Ez a kötet magában foglalja a cbolmi, belzi és lembergi kerületek 1564—1565-ik évi állapotának megvizsgálását. Mielőtt Hrusevszky ezen kötetének rövid ismertetésébe bocsátkoznánk, nem lesz érdektelen, ha rövid visszapillantást vetünk a Sevcsenko-társaság secessiós irodalmi nyelvének keletkezésére, okaira, fejlődésére és jelenlegi helyzetére. Az orosz nyelv és irodalom eleinte teljesen egységesen fejlődött. Legrégibb nyelvemléke a ΧΙ-ik századbeli Pravda ruszkaja, a XII-ik századbeli Nesztor-krónika. Igor hadjárata a polowczok ellen, a halicsi evangélium, mind egy és ugyanazon nyelvnek egységes fejlődését bizonyítják. A Xlll-ik században keletkeznek a volhiniai-halicsi krónika, Mytusa przemysli énekes énekei, Szkorina Eerencz orosz biblia-fordítása s több kevésbbé jelentős mű. Eddigelé a nyelv teljesen egységes volt. Ekkor azonban kezdett a nép körében bizonyos secessiós áramlat lábrakapni. A népdal-költés ekkor vett nagy lendületet, ekkor keletkeznek az orosz népdal-költészet legremekebb alkotásai, a dumik, hahilkik, koledkák, melyekben a nép nem rendelte alá saját dialektusát az általános irodalmi felfogásnak és grammatikának, hanem követte nótáiban a saját nyelvjárását. így az ukrajnai kis-orosz, a litvániai fehér-orosz, a moszkvai nagy-orosz, saját dialektusában kultiválta ugyanazt a költeményt. Ez azonban akkor még csak oly különbség volt, mintha minálunk egy és ugyanazon nótát a göcseji, a palócz, a székely és a szegedi ember dalolná, ki-ki a maga szája-íze szerint. Irodalmi öntudatról vagy irodalmi secessióról akkor még szó sem lehetett a nép körében, a mint hogy a nép ma sincs tudatában, hogy minek vetette meg az alapját. A népnek ezt a dialektusbeli különválását az irodalmi orosz nyelvben sem a fehér, sem a kis, sem a nagy-oroszok nem használták ki, s azért irodalmuk a régi alapon egységesen fejlődött a mai nagy-orosz, vagyis közönséges orosz irodalmi nyelvvé. Ukrajnában, de különösen Gralicziában azonban nem így történt a dolog. Oroszország e része 1343-ban Nagy Kázmér alatt lengyel uralom alá jutott s ennek az uralomnak első látható eredménye a XV-ik században létrejött és 1569-ben véglegesített unió a katholikus egyházzal. A lengyel