Századok – 1901

Történeti irodalom - Hruševsky;j Michael: Descriptiones bonorum regalium in terris Ukraino-Russicis. Ism. Petrássevich Géza 747

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. 749 uralom az unió végleges megkötése után teljesen külön akarta választani s mind ethnographiailag, mind kultúrájában és nyelvében is el különíteni a birodalma alá tartozó oroszokat a többi oroszoktól. Ezért indultak meg rögtön az unió véglegesítése után a nagy lengyel-orosz viták, melyek pro és contra vitatták az orosz nép egységességét mind nyelvében, mind származásában. Ebből a korból való Bronszky Kristóf »Apokrisis« czímű híres vitázó irata, melyet az oroszság védelmére Osztrozsszky Vazul herczeg buzdítása folytán írt meg, s ekkor agitált erősen ugyancsak orosz érdekben Mohyla Péter a kievi egyetemen. A lengyelek és lengyelbarátok erre teljesen elhallgattak s az 1649 után megjelent Lwowszkaja Litopisz a közönséges orosz nyelven jelent meg. Az elfojtott mozgalom azonban új életre ébredt 1798-ban Kotlarevszky Iván felléptével. Ez a tiszteletreméltó képességű férfiú az ukrajnai dialektusból egy secessiós új orosz irodalmi nyelvet alakított ki, mely azonban korántsem a mai Sevcsenko-társaság nyelve. Kotlarevszky nyelvén írnak ma is Galicziában, vannak folyóirataik, heti és napi lapjaik, és ez tényleg nem más, mint az a nyelv, melyet a galicziai és magyarországi kis-oroszok a valóságban beszélnek, s a mely nyelven adja ki a magyar kormány is az orosz népnek való »Négy ily a« czímű néplapot. A Sevcsenko-társaság nyelve : a Sevcsenko Tárász nyelve, a ki lázító verseivel forrongásba hozta az ukrajnai kozákokat s teljesen kiforgatta formájából még a Kotlarevszky nyelvét is. Hogy Oroszországból miért űzték el az új orosz irodalom embereit, miért tették át működésük színhelyét Galicziába s miért vette őket különös pártfogásába mindenkor az osztrák kormány, ezt fejtegetni nem tartozik feladatunk körébe, már csak azért sem, mert igen kényes politikai momentumok elkerülése lehetetlen volna. Elég az hozzá, hogy Kotlarevszkynak ép úgy mint Sevcsenkonak, számos követője akadt, kik elkeseredett harczot vívtak és vívnak mind egymásközt, mind az írók körében megindult orthodox mozgalommal, mely mindkét nyelvárnyalatot — egész méltán — egyszerű dialektusnak ismervén el, a közönséges orosz irodalmi nyelv visszaállítását vitatja. Mindkét párt különösen a történeti és nyelvészeti kutatás terén igyekezett fáradozni és a maga igazát kimutatni. A legtevékenyebb ebben a tekintetben a lembergi Sevcsenko-társaság, mely 1873-tól, vagyis megalakulásától kezdve igen tisztességes eredményt tud felmutatni s a történelmi kútfő-irodalom terén nagy szolgálatot tett a történettudománynak. Most már tekintélye és befolyása minden téren rohamosan kezd hanyatlani ;