Századok – 1901

Történeti irodalom - Hornyik József: Kecskeméti írók. Ism. yj. 650

650 TÖRTÉNETI IRODALOM. sódottak. A szerző általában igen csekély anyagkészlettel dolgozik, még a nyomtatásban megjelent forrásokat sem használja fel mind. Csaknem kizárólag a korponai és körmöczi levéltárak adataira s Nyizsnyánszky Menyhért korponai plebánus kéziratos művére támaszkodik. A hiteles helyek, az Orsz. Levéltár gazdag anyagát talán nem volt módjában átkutatni. És ez nagyon érezhető előttünk fekvő dolgozatain, melyeknek a töredékesség és szűkkörűség legnagyobb fogyatkozásuk, a mihez jái'úl még az itt-ott idegenszerű, nem magyaros irály. A füzetek nyomdai kiállítása csinos, a korponai várkapitányokról szólót képek is díszítik, csak a sajtó-hiba sok bennök, kivált az első füzetben. —YJ— Kecskeméti írók. Irta Hornyik József. Kecskemét, 1901. Fekete Mihály kny. Kis 8-r. 81, 3 1. Hogy e füzetet helyesen megítélhessük, ismernünk kellene a »Kecskemét múltja és jelene« czímű vállalatot, melynek részére a szerző ezt a kis munkát egybeállította. így a mint magában előttünk fekszik, több kifogásunk van ellene. Egyik a beosztása. Időrendben ismerteti az írókat s ezen belül ismét irodalmi szakok szerint. Könnyű belátni, hogy ez a módszer egyáltalában nem czélszerű. A két szempontnak összekapcsolása impraktikus. A szakok szerinti csoportosítás okvetetlenül ismétlésekre vezet, mert köztudomású, — ez a füzet is arra tanít — hogy alig találkozik író, a ki kizárólag csak egy szakot művelne s az irodalmi műfajok más-más ágában is kísérletet ne tenne. Legkomolyabb tudósaink sem tartották lealázónak pl. a szépirodalom hímes mezejére is elkalandozni. Az u. n. fömunkásság határának, a mit Hornyik a beosztásban alapúi vett, megvonása igen nehéz, mindenesetre pedig bizonytalan. Legczélszerűbbnek tehát vagy az időrendi egymásután kínálkozik, vagy — a mi még annál is jobb : az íróknak betűrend szerinti sorozata. Sokkal nyomatékosabb azonban az ci kifogás, a mit a teljesség szempontjából emelhetünk a munka ellen. Azt kellene hinnünk, a szerző nem ismeri id. Szinnyei József »Magyar írók élete és munkái« czímű nagyszabású forrásmunkáját. Ámde egy ízben utal reá. Miért nem követi tehát, miért nem használja fel érdeme szerint? vagy ha nem tartja érdemesnek, miért nem javítja ki tévedéseit, miért nem pótolja hiányait? Ugyanazokat ismételni, a miket Szinnyei már elmondott, sőt sokkal kevesebbet s azt is pontatlanúl elmondani : az ilyen munkát nem lehet irodalmi nyereség számba venni. Készséggel elis-