Századok – 1901

Történeti irodalom - Mohl Adolf: Török világ Kismarton vidékén 1683–1699. Ism. yj. 651

651 TÖRTÉNETI IRODALOM. inerjiik ugyan, hogy Hornyik könyvében számos olyan író nevével találkozunk, a kit Szinnyeinél hasztalan keresünk. Ε jobbára ifjú írók java részéről Szinnyei természetesen nem vehetett tudomást, mivelhogy irodalmi munkásságuk az ő könyvének megjelenése után esik. Ezek összegyűjtése, megismertetése elvitázhatatlan érdeme Hornyiknak. Ha csak ezekre szorítkozik vala, vagy ha mellesleg még azokra is kiterjeszkedik, a kikről Szinnyei téves vagy fogyatékos adatokkal rendelkezett, — mert vannak ilyenek, — akkor az ő fáradozását elismerésre méltónak s művecskéjét hézagpótlónak, irodalmi nyereségnek ítélnők. így azonban, a hogy van, a gyorsan és »ad hoc« készült alkalmi művek betegségében szenved. Felületes és ötletszerű. Életrajzi és könyvészeti adatai rendkívül hiányosak. Az írók közt tetszése szerint válogat, a neki nem tetszőket minden indokolás nélkül kihagyja, mintha örök feledésre akarná őket kárhoztatni. Mit vétettek pl. Acs Géza, Alvinczy Ferencz, Aranyi István, Atádi Vilmos, Cetto Benedek, a két Cholnoky Imre, Csanády Sámuel, Csánki Gábor, Csekey dános, Cserei József, Csikay Imre, Csillag Gyula, Deményi László, Demeter Alajos és János, Dombi Mihály, Dömötör Bertalan s még mások igen sokan, hogy Hornyik kizárta őket munkájából, holott vagy kecskeméti születésűek, vagy ott éltek és munkálkodtak hosszabb-rövidebb ideig ? Erre a kérdésre kíváncsian, de hiába keressük a feleletet, pedig ez a munka sebezhető sarka. —YJ— Török világ Kismarton vidékén 1683—1699. Irta: Mohi Adolf loretói plebánus. Sopron, év n. (1901.) Röttig Gusztáv kny. 16-r. 2, 55 1. Világos egyszerűséggel, népies zamattal megírt könyvecske, melyet nem olvasni kellene, hanem hallani magának a jó főtisztelendő úrnak a szájából, hosszú téli este unalmának elűzésére összesereglett hívei sorában. Egy letűnt szomorú korszakba vezeti vissza emlékezetünket ez a kis könyv. Nem bírál, nem bonczol mint a tudós historikus, hanem a krónikás naiv egyszerűségével és hiszékenységével beszéli el azt, a mit az egyházi jegyző- és anyakönyvekben az istennek jámbor szolgái feljegyeztek az utókor álmélkodására és okulására. Rossz időket éltek eleink akkor. Tengernyi pogány özönlötte körűi Bécsnek büszke városát. Útját, a merre járt, mindenfelé pusztulás, enyészet jelölte. Különösen kijutott a szenvedésekből a környékbeli községeknek. Futott a ki futhatott bátorságosabb helyre : Scharfeneckbe, Bécsújhelybe s máshová ; a nyomorult