Századok – 1901

Történeti irodalom - Vámossy István: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Ism. Győry Tibor 637

642 TÖRTÉNETI IRODALOM. Az első nyilvános fürdőt János Jakab polgár 1351-ben létesítette. A XV. században már ötre akadunk. A XYI-ikban pedig már kiilön osztályokat találunk férfiak és nők számára. A syphilis terjedésével a fürdők használata Pozsonyban is gyérül. Véglegesen a XVIII. század elején szűntek meg, s Pozsonyban modern nyilvános fürdő csak a legújabb időben létesült. A borbélyok hosszú időn át a fürdőmesterektől különválva űzték mesterségüket. Mind a két testület sebészettel foglalkozott. A köpölyözés, érvágás, foghúzás, csonttörések és ficzamok beigazítása, sebek, fekélyek gyógyítása volt működésük tárgya. A »hatásköri összeütközés« gyakori a két testület között, a mennyiben pl. a köpölyözésre a fürdőmesterek, a borotválásra pedig a borbélyok tartották magukat kizárólag jogosítottaknak. Szigorúan a seborvosok sincsenek a fürdőmesterektől és borbélyoktól elválasztva. Társadalmilag mindezek általában nagyon alacsony fokon állottak, főleg korábban ; de már a XVIII. században a borbélyság oly foglalkozás volt, a melyre nemes emberek is vállalkoztak . Legrégibb borbély-czéhlevelünk, melyet ismerünk, a debreczeni, 1583-ból való. A pozsonyi fürdő- és borbélymesterek azonban már korábban bírtak czébszabályokkal, mert 1582 jun. 24-én a tanács felszólítja őket, hogy a nyitraiak részére küldjék meg czéhlevelük másolatját. A borbélyok azonban lassankint s mindinkább belgyógyászati gyakorlatot is kezdtek űzni, ügy hogy e visszaélésnek végűi is Mária Terézia jónak látta 1742-ben gátat vetni. A királyi rendelkezésből kifolyólag Torkos Justus János, a város tiszti főorvosa, a pozsonyi borbélysebészek számára még azon évben a városi tanács által is kötelezőnek kijelentett utasítást dolgozott ki, melyben kötelességeiket és jogaikat pontosan körülírja. Az alsórangú gyógyítószemélyek között találjuk a középkor vége felé a hóhért is. Különbséget kell azonban tennünk a tulajdonképeni hóhér és a poroszló között. Az előbbi a meg nem becstelenítő ítéletet, a lefejezést hajtotta végre, míg az utóbbi a meggyalázó executiókat teljesítette : az akasztást, kerékbetörést, megégetést, a kínzást, miért is a poroszlók mestersége a becstelenek közé tartozott. De idővel a különbség megszűnt s a hóhér is becstelen lett. — A hóhér az alsóbb rangú gyógyítószemélyzet utolsója volt, ki sebészi ismereteit mestersége gyakorlásában sajátította el. A prostitutió ügye is az ő hatáskörében állott. A bába-ügy Pozsonyban épen úgy mint egész Magyaror-