Századok – 1901
Történeti irodalom - Vámossy István: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Ism. Győry Tibor 637
TÖRTÉNETI IRODALOM. 643 szagon, a XVIII. század közepéig egészen rendezetlen volt. Torkos Justus János physikus tevékenysége ezen a terén is úttörő volt. Az ő munkálata képezi a hazai bába-ügy első szabályozását. Vámossy teljes terjedelemben közli ezt is. A munka második része behatóan szól az 1679 és 1713 évek pestis-járványairól Pozsonyban, függelékkép a Kollonics kardinális által létesített Ordo pestis-1 teljes szövegében közölvén, mely I. Lipót parancsára 1692-ben bocsáttatott ki. A harmadik rész : Gyógyszerészek Pozsonyban a XIV. századtól Torkos Justus Jánosig, — általános visszapillantást vet a gyógyszerészet történetére, azután pedig részletesen a pozsonyi gyógyszerészet történetét ismerteti. Pozsonyban már 1310-ben volt önálló gyógyszertár. A gyógyszerészek kiképzése a XVIII. század közepéig egészen nélkülözi a tudományos jelleget. A pálya kezdődött az inasságon és folytatódott a segédeskedésen. Nem is emelkedtek ki társadalmilag a gyógyszerészek. Főjellemvonásuk a kapzsiság, élhetetlenség, kenyéririgység. A gyógyszertárak vizsgálatával Pozsonyban először az 1599 évi decz. 10-ről kelt u. n. Bürgerartikel 5-ik pontja foglalkozik, mely szerint a város physikust fogad, a ki egyúttal a gyógyszertárakat is megvizsgálja. — Ismét Torkos âZf 3) ki a gyógyszerészet ügyét egy elaboratummal szabályozza, melylyel egyúttal megalkotta az első magyar gyógyszer-árszabást, s a mely az egész országra kiterjesztetett. Hogy a szerző munkája egyes részeit Torkos Justus János működésével zárja le, annak oka ezen kiváló férfiú tevékenységének időbeli coincidálása a Mária Terézia alapította egyetem felállításával, a közegészségügynek az egész országban való általános rendezésével s a tiszti és vidéki orvosi állások szervezésével, a mik együttesen oly gyökeresen megváltoztatták e téren az eddigi viszonyokat, hogy ez időtől fogva a gyógyászat történetéről az egyes városokban s így Pozsonyban is, tekintet nélkül az egész ország orvosi ügyeire, szólani alig lehet. Ezért szakította meg a szerző a XVIII. század közepén tanulmánya fonalát. Ha Vámossy könyvéről kritikát kell mondanunk, úgy az rövidre fogható : »Adatai« tökéletes, befejezett munkát alkotnak; de a historikus finom érzéke csupán az »adatok« nevével illette azt. Egy hazafias lelkületű magyar orvosnak a jövőbe vetett erős hitét is magában foglalja e szó, mert bízik a jövőben, mely egykor létrehozza a teljes magyar orvosi történelmet, melyhez munkája értékes adatokat fog nyújtani. A nagy épületbe pedig e munka mint nélkülözhetetlen, szilárd kő lesz beleillesztendő. 41*
