Századok – 1901

Értekezések - JANCSÓ BENEDEK:A hazai görög-keleti román metropolita története 609

622 JANCSÓ BENEDEK. kosán terjesztő erdélyi fejedelmek fosztották meg. Nincs ugyalt erre semmi positiv bizonyíték, de »ha az erdélyi katholikuso­kat, — mondja Puscariu (9. 1.) — a kiknek hatalmas ariszto­krácziájuk és polgárságuk volt, így letiporhatta a reformá­czió sovinismusa, mit mondjunk mi románok, a kiket a három törvényes nemzet szövetsége usque ad beneplacitum regnicola­í'um tűrt csupán.« Hogy a románság nagyobb mértékű elszaporodásának következtében miként rakódik le nálunk a gör. keleti hierar­chia szervezetének alapja és miként veszi kezdetét a román­ság szervezett egyházi élete, azt Antonius konstantinápolyi patriarchának azon kiváltságleveléből ismerhetjük meg, a melyet II. Ulászló király egy 1494-ben kiadott oklevelével erő­sített meg. Ez oklevélben azt olvassuk, liogy Balitza vajda és testvére Drágos mester, Máramarosban szent Mihály tisztele­tére egy monostort alapítottak s azt egyenesen a patriarcha közvetetlen felügyelete alá helyezték. A patriarcha ennek követ­keztében Pachomiust a monostor igumenjévé teszi s egyúttal a kolostorhoz tartozó azon hívők exarchájává is, a kik Szi­lágyban, Erdődön, Ugocsában, Ungban, Beregben, Csicsón, Bálvá­nyoson és Bisztrán laknak. Ha Pachomius meghal, Balitzának és Drágos mesternek joguk van a barátokkal egyetértve új igument választani, a kit szintén mint patriarchális igument tartoznak tisztelni.1) Ebből az 1391-ben kelt patriarchal oklevél­ből megértjük azt is, hogy nálunk a gör. keleti hierarchiának jegeczedési pontjai az egyes gör. keleti monostorokban keres­hetők. A hatalmasabb gör. keleti hitű vajdák és kenézek nem egyszer alapítottak kaluger monostorokat. Ezekben rendszerint az oláh vajdaságokból jött kalugerek laktak, kiknek igumen­jéi,, mint legtudósabb és legnagyobb tekintélyű egyéniséget, az .-összes környékbeli oláh pópák és kalugerek lelki dolgokban főnöküknek tekintették, annyival is inkább, mert e monostorok­nak többnyire Konstantinápolyban kieszközölt alapító leveleik voltak, melyekben a patriarcha az igumennek a zárda környé­kébe eső hasonló vallású hívek és papok felett jurisdictionalis hatalmat ád. Ilyen igumen volt később Kristóf, a felső-diódi monostor főnöke is, kit Izabella királyné, mint a görög nyelv­ben igen jártas embert, a környékbeli oláhok püspökévé tesz, felhatalmazván őt a püspöki jövedelmek szedésére s megpa­rancsolván a kalugereknek, hogy őt püspöküknek ismerjék el.2) ') Acta Patriarchatus Const. II. k. 156. 1. ') Benkö : Milkovia, Tom. II. 359. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom