Századok – 1901
Értekezések - JANCSÓ BENEDEK:A hazai görög-keleti román metropolita története 609
A HAZAI GÖRÖG KELETI ROMÁN METROPOLIA TÖRTÉNETE. 6 1 9 Ez a körülmény magyarázza meg azt is, liogy a XV. század közepétől kezdve majd itt, majd amott találkozunk egy-egy oláh vladika nevével. Ezeket a különböző helyeken említett vladikákat a román egyház-történetírók azután megteszik az állítólagos gyulafehérvári metropolita suffraganeus püspökeinek. Saguna azt állítja, hogy az ismeretes legrégibb gyulafehérvári metropolita az a Joanikie (Jovanychik) lett volna, kiről Mátyás királynak azon 1479-iki oklevelében történik említés, a melyben az ő kérésére a máramarosi oláh papokat felmenti az adófizetés alól. Csakhogy ez a Jovanychik az oklevélben nándorfehérvári metropolitának van nevezve. Hogy a Nandoralbensis-t a román történetírók Gyulafehérvár-ral fordítják és nem Nándorfehérvár-ΐβλ, annak oka a következő : Nándorfehérvár annyi, mint Szerbia fővárosa : Belgrád. Igen, <le a román nép Gyulafehérvárt is Belgrádnak nevezi, tehát Nandoralba is Belgrád lévén, fogjuk rá, hogy annyi mint : Alba Julia. Ez oklevél legújabb kiadója, Mihályi János azt mondja, hogy itt egyszerű íráshiba van, a mi kitetszik abból, hogy a XV. században Belgrádban nem volt érsek vagy metropolita s hogy a máramarosi román klérus nem volt a szerb hierarchia alá rendelve soha. Alig hihető azonban, hogy Mátyás király kanczelláriája kiadott volna olyan oklevelet, a melyben ilyen világos ós első tekintetre is szembeötlő tévedés foglaltatott. Belgrád és környéke akkor Magyarország birtokában volt, míg Szerbia többi része már török járom alatt nyögött. Egyházi tekintetben is különálló rész volt, s Mátyás oklevele a nándorfehérvári érsek alatt bizonyára azt a Belgrádban lakó főpapot értette, kinek jurisdictiója alá Szerbia magyar uralom alatt levő e részének gör. keleti hívei tartoztak. Belgrád tehát nem volt Máramarosra nézve külföld. Tényleg azonban külföldi főpap is gyakorolt a hazai románság fölött egyházi főhatalmat, így 1469-ben — épen tíz évvel előbb — Pongrácz János erdélyi vajda azt írja a szebeni tanácsnak, hogy Makarius galicziai püspök az oláh papoktól bizonyos illetékeket kezdett szedni; ebben őt a tanács necsak ne akadályozza, hanem még segítse is. Ez oklevélileg igazolható tények azt bizonyítják, hogy a XV. század végén hazánkban nem volt az oláhoknak igazi főpapjok, annál kevésbbé érsekök, s hogy egyházi tekintetben idegen főpapok alá tartoztak. Egyetlen oklevélbeli bizonyítékot tudnak felhozni a román írók olyat, a melynek némi siílya lehetne a mellett, hogy a *) Máramarosi Diplomák a XIV. és XV. századból. Máramaros-Sziget, 1900. 537. 1.
