Századok – 1901

Értekezések - JANCSÓ BENEDEK:A hazai görög-keleti román metropolita története 609

610 JANCSÓ BENEDEK. nem történelmi czélzattal és felfogással, mely Puscariut a magyarországi románság régi egyházi történetének előadásában vezette. Ε könyv első fejezete (] 41. 11.) rövid összefoglalása, és pedig Puscariu János lovag kéziratos művének alapján, a magyarországi gör. keleti román egyház történetének kezdettől egészen a vallásos unióig. (1701.) De lássuk, hogy Puscariu szerint mikor és hogyan kezdődik hazánkban a gör. keleti román egyház története? »A román egyház — kezdi Puscariu előadását — egyszerre kezdődik Dácziában a román nép megtelepedésével. Létezése folytonosságának szembeötlő jeleivel találkozunk a magyarországi részekben is. A magyar nép, megtelepedése után a keresztény vallást először a görög keleti hitű román néptől ismerte meg. Az idősebb Gyula erdélyi vezér 948-ban Konstantinápolyba ment, a hol Theophylaktos patriarcha megkeresztelte. Mikor visszatért, magával hozta Hierotheus hieromonachost, mint Erdély püspökét. Ebből világosan látható, hogy családja, leányával Saroltával, Szent István anyjával egyetemben épen úgy, mint országának népe is a gör. keleti valláshoz tartozott.« Mintha csak Petru Maior beszélne. Sőt még tovább megy, mikor a következő lapon azt mondja, hogy I. Géza, mikor erdélyi vezér volt, Du/cas Mihály görög császártól Erdély görög keleti királyának koronáját kapta. Hogy történetírással foglalkozó román honfitársaink menynyire nem vesznek tudomást a tudomány haladásáról, semmi sem igazolhatná jobban, mint e minden ízében tarthatatlan Petru Maior-féle legenda változatlan és makacs fentartása, melyet Kedrenos görög írónak egy valóban megtörtént esemény kritikátlan előadását tartalmazó feljegyzésén kívül semmi sem támogat. Nem vetjük szemére Puscariunak, hogy nem ismeri, a mit e kérdésről Karácsonyi írt a Katliolikus Szende 1900-iki évfolyamában, de az mégis hiba, hogy semmi tudomása sincs arról, hogy Thallóczy a Századok 1896 évi folyamának 201-ik lapján egy másik régi görög forrásnak a XIV. századból származó szláv fordítása alapján minő világosságot vetett e kérdésre. Ez a forrás is elbeszéli azt, a mit Kedrenos, de hozzáteszi, hogy »mielőtt a görög püspökök jóformán országukba (Magyarországba) mehettek volna és őket az írás szavaival megoktathatták volna, legott egyike a két vezérnek, az István nevű, az igaz keresztény hittel eltelve, meghala Csakhamar keletről, északról, délről sok nép tört a görögökre . . . s ezek .... hamarjában nem tudták megerősíteni a hitben.« Két vezér volt Konstantinápolyban : Bolosudes és Gyula.