Századok – 1901

Tárcza - Németh Ambrus: A székesfejérvári kiváltságos prépostság és az esztergomi érsekség 547

550 • TÁRCZA. az érsek joghatóságát a fejérvári prépostság fölött akarják bizonyítani. Mindenesetre különös az érsekeknek ez a részleges támadása, de arra, hogy a prépostság kiváltságát nem vették el, a bulla tekintélyén kívül igen sokat tehetett az is, hogy 1530 — 1604-ig oly férfiak voltak a prépostok, a kik egyszersmind püspökök is valánaks így tekintélyükkel is visszariasztották az érseket a prépostság kiváltsága ellen irányuló kísérlettől. A XVII-ik század elején fordulat állott be. 1604-től fogva Herovics Mátyás volt a fejérvári prépost, a ki 1608-tól fogva a »csanádi választott püspök« czímet is bitorolta. Ez a Herovics a fejérvári őrkanonokság javadalmát lefoglalta unokaöcscse számára, a ki még csak tanuló (scholaris) volt. Ezen cselekedete miatt Herovics összeütközésbe jött Pázmány Péter érsekkel, ki elődei példájára magának követelte az őrkanonoki javadalom adományozásának jogát. Az ügy a nuncius elé került. Pázmány Péter úgy érvelt, hogy a per (1618) javára dőlt el. Péterfy, kitől ez adatot vettük,2

) nem említi, hogy mire támaszkodva sikerült Pázmány Péternek bebizonyítania, hogy a fejérvári őrkanonokság adományozása az esztergomi érsek joga, Erről a fönt említett informatio ad felvilágosítást, de olyat, a melyből nyilván az a meggyőződés meríthető, hogy Pázmány Péter az érsekség joghatósága érdekében dolgozván, csak azokat az érveket állította össze, melyek a prépostság kiváltsága ellen szólnak, míg a prépostságnak kedvezőket elő sem hozta (pl. az 1431-iki IY. Eugén-féle levelet), vagy (mint pl. az V. Leo-féle bullát) kellőleg nem domborítja ki. így eshetett csak meg, hogy Pázmány nemcsak az őrkanonokság adományozásának jogát szerezte meg az esztergomi érsek számára, hanem megszüntette a prépostság kiváltságos helyzetét is. Azt az alárendelt, függő viszonyt, melybe a fejérvári prépostság és káptalan az esztergomi érsekséggel szemben jutott, mint már említettem, Nesselrode prépost akarta a XI. Kelemen pápától megerősített X. Leo-féle bullára támaszkodva megszüntetni 1715-ben. Az akkori érsek, Keresztély Ágost, a kiváltság visszaállítása ellen fölvett harczában nem elégedett meg azzal, hogy Göncz főapát, mint a bullában kijelölt egyik delegátus, nem hajtotta végre annak intézkedéseit, hanem III. Károly király elé vitte az ügyet. A király az 1715 julius 7-én kiadott s a főapáthoz intézett rendeletben3) egészen abban a szellemben szól a bulláról, mint a hogy az érsek nyilatkozott róla a főapáthoz intézett (már föntebb ismertetett) levelében. De ezzel nem elégszik meg a király, hanem apostoli királyi jogaiból folyólag kijelenti, >) Fejér vm. tört. II. 138—139. s) Id. m. II. köt. 221. ') Pannonhalmi r. levéltár : id. h.