Századok – 1901

Értekezések - LÁNCZY GYULA: A nemzetközi történelmi congressus második ülés-szaka 507

514 LÁNCZY GYULA. kozzam-e a külföldi szakférfiak és történetkedvelők előadásainak ismertetésébe? Mégis, legyen szabad e részben is néhány vonást, figyelemre méltóbb mozzanatot kiemelni. Mindenekelőtt szembeötlő volt a belga-wallon elem activ részvétele a congressusi munkálatokban. Bár szorosan nem oda tartozó, de legalább is bizonyos területi összefüggésben állott vele Laigues franczia főconsul (Rotterdamban) értekezése a friso-batavok társadalmi, erkölcsi szokásairól (moeurs privées). De Muere DAertrycke úr (mely tősgyökeres flamand név az Aertrycke-i Bíró-nak felelne meg a magyarban) a courtray-i és rosebeck-i csaták (XIV. sz.) körül fölmerült néhány vitás pontot taglalgatott és terep-meghatározási kérdéseket feszegetett. Brants úr Belgium nemzetközi jellegű autonómiájáról értekezett Albert főhg. és Izabella alatt (1598—1621), míg M. Foultet Prosper löweni egyetemi tanár egy méltó figyelmet keltett előadásban: la Sainte-Alliance et le Royaume des Pays-Bas, azon benső ellentéteket és súrlódásokat ismertette, melyek az újon alakult németalföldi királyság és nemzetközi felállítói, a bécsi congressus signatariusai, még inkább a szent szövetség tagjai között kifejlődtek. Mellesleg megjegyezve: ez a négy előadás is egy körülbelül másfélezer évi világkornak különböző aerái között oszlik meg. A nyugalmas papíron, úgy egymás mellé sorakozva, még valahogy együtt állani látszanak ; ámde a valóságban öt ülésnapnak sok különböző felolvasása között felmorzsolva ! . . . Dedouvres abbénak (tanár az angersi kath. facultáson) »Le Père Joseph et le siège de La Rochelle« cz. értekezése egyik lánczszeme annak a sorozatnak, melyben a szerző rendszeres tanulmány tárgyává teszi ezt a sajátlagos, sokoldalú, egész korára oly jellemzetes történeti alakot és működése egyes oldalainak feltüntetését. Magam is két ebbeli kiadványát ismerem közvetlenül : »Le P. Joseph Polemiste« (Paris, 1895) és »De Patris Joseplii Turciaclos Libris quinque« (Andegavi, 1894). Családi nevén Leclerc du Tremblay Ferencz, első ifjúságát katonai szolgálatban töltötte, majd a XVI. század utolsó éveiben beállott a kapuezinus-rendbe s annak csakhamar egyik legkiválóbb hitszónoka, de a nagy vallási szakadásban hit- és bölcseletvitató, sőt rendszervező tényezője gyanánt emelkedett ki. Előkelő történeti jelentősége azonban azon szerepben keresendő, melyet Richelieu egész Európát átölelő diplomácziai aknamunkájában, mint a nagy államférfiunak elsőrangú dolgozótársa töltött be. Alkalmilag egy-egy hadi actióban is részt vett, még pedig egyenest stratégiai ingeniummal. így La Rochelle ostrománál is, és Dedouvres abbé felolvasásának