Századok – 1901

Tárcza - Folyóiratok - Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle - 270

270 TÁRCZA. Lukács az örmény és scytha érintkezések történetéből közöl »Szakák és örmények« czím alatt tanulságos részleteket. A könyvismertetések rovatából felemlítjük gróf Kuun Gézának »Ismereteink Tibetről« czímű könyve és Gumplowicznak a magyarországi lengyelekről írt tanulmánya ismertetését. — A kilenczedik füzetben Patkanov befejezőleg a szábirok nemzetiségéről értekezik. Katona Lajos a mult évben elhunyt nyelvtudós Müller Miksa emlékezetének szentel czikket. Keviczky Ferencz egy Rákóczi-kori dalt közöl hangjegyek kíséretében. A kisebb közlések rovata alatt »Kétes magyar nyomok Oroszországban« czímű kis czikkelyben — ch annak a délibábos nyelvészkedésnek és ethnologiai következtetésnek akarja elejét venni, melyre a Grot Konstantin »Moravija i Madjarij« czímű művében előforduló magyar hangzású szavak csábíthatnának. A füzetben ismertetett könyvek között találjuk a Nagy Géza és Nemes-féle »Magyar viseletek története« czímű munkát és Woermannak a Bibliographisches Institut által kiadott nagy műtörténetét : Geschichte der Kunst aller Zeiten und Völker. •— A tizedik füzet közli a M. Nemzeti Muzeum néprajzi osztálya kézi szakkönyvtárának katalógusát. — MAGYAR GAZDASÁGTÖRTÉNELMI SZEMLE. VII. évf. 8. 9. 10. füzet. — A nyolczadik füzet »A tokaji bor védelme 1737-ben« czím alatt igen érdekes közleményt hoz Illéssy János tollából. A tokaji bor gazdasági fontossága már a mult századokban arra bírta az érdekelt köröket és kormányzó hatóságokat, hogy világraszóló hírnevének oltalmát különös figyelem és gondoskodás tárgyává tegyék. Erre szükség is volt, mert a tokaji vagy hegyallyai borok hamisítása a XVIII-ik század elején oly nagy mértékben kezdett elterjedni, hogy a szomszéd Lengyelország kormányzósága figyelmeztette kormányszékeinket a magyar bor hitelét veszedelemmel fenyegető visszaélésekre. A bortermelő észak-keleti vármegyék és városok is sűrűen hangoztatták panaszaikat a lelketlen zsidó s egyéb fajú kufárok miatt, kik a külföldi biztos vevőket mindinkább elriasztják a magyar piaczról bűnös üzelmeikkel. Ε panaszok elől végre az országgyűlés sem zárkózhatván el, megalkotta az 1723: 118-ik, majd megint az 1729: 12-ik törvényczikkelyeket, melyek szigorú büntetéssel sújtják a borhamisítókat. Időközben az egyes törvényhatóságok is tettek intézkedéseket a hazai borok védelmére ; valami siker azonban csak akkor követhette intézkedéseiket, mikor az ország közigazgatása az 1724-ben felállított királyi helytartótanácsban központi kormányszéket nyert. Még így is lassan ment a dolog. A helytartótanács kebelében bizottság szervezhetett a borhamisítások megakadályozására, mely ismét egy másik bizottságra bízta a tanácskozások megkezdését. Ez a bizottság