Századok – 1901

Történeti irodalom - Firtinger Károly: Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmultjából. Ism. Naményi Lajos 252

252 .TÖRTÉNETI IRODALOM. 252 nép ma is Knityevácz-nak nevez. Jellacsics bán a déli hadsereggel bevonult a Szerémségbe és május 24-én Rumába helyezte főhadiszállását. Ekkor az oda menekült osztrák-szerb hadtest beleolvadt Jellacsics déli hadseregébe, s ennek rendelték alá a három sajkás ezredet is. Jellacsics máj. 24-én kelt át a Dunán Szlankamennél, és a titeli hegyen máj. 25-én ütött tábort azzal a szándékkal, hogy támadólag nyomúl fel Periasz és Temesvár felé. A magyar sereg, mely a sajkás kerületben volt, junius 2-ikáról 3-ikára virradólag Újvidék felé vonult. Jellacsics e sereget a magáénál gyengébbnek tartván, elhatározta, hogy mindenekelőtt a Bácskában lép fel támadólag. A sajkásokból két ezred még 1848 április 21-én Olaszországba küldetett. A szerző részletesen elmondja ott viselt dolgaikat. Most 1849 junius-havában Jellacsics kérelmére ezeket haza indították és junius 21-én Titelbe érkeztek. Jellacsics a hegyesi csatavesztés után 1849 jul. 14-én visszavonult seregével s jul. 19-én ismét Rumában találjuk. Jellacsics ekkor a sajkás kerületben visszaállítá a határőrségi szervezetet; de ebben nem volt köszönet, mert Titelt kivéve az egész terület pusztán és néptelenül állott s a falvak romban hevertek. A sajkás kerület 1847-ben 31,151 lakost számlált, 1850-ben csak 23,438 lakosa volt, s így a szerb lázadásban 7713 ember — több mint az összes lakosságnak 23 százaléka — vesztette életét. MARGALITS EDE. Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmúltjából. Irta Firtinger Károly. Kiadja a könyvnyomdászok szakköre. Budapest, 1900. Pesti kny. r. t. Kis 8-r. VIII, 220, 2 1. Ε mű szerzője ott nőtt fel a betüszekrény mellett. De a műhelyek dohos levegőjéből kiszabadulva, tisztultabb légkörbe vágyott és mindig előszeretettel foglalkozott a nyomdászat történetével. Ez a könyv már nem első kísérlete, és minden alkalommal figyelmet keltett adatgyűjtő munkásságával, külföldi érdekességek ismertetésével. Ε téren nálunk még sok a teendő ; nyomdászatunk története még nem akadt emberére, ki széles alapon feldolgozta volna, és ezért minden törekvés kétszeresen becses. Fölötte kár, hogy a szabad sajtó 50 éves fordulója alkalmából az Akadémia nem tűzött ki jutalmat a magyar nyomdászat történetének megírására. Az alkalom bizonyára inspirált volna oly történetírót, ki szeretettel fordulna e részben elhanyagolt tárgy felé. Igaz, előbb a részlet-mono-