Századok – 1901

Történeti irodalom - Firtinger Károly: Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmultjából. Ism. Naményi Lajos 252

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 253 graphiákkal kell előállanunk, de ezek is mindinkább szaporodnak. Elégséges lesz utalnunk Ferenczi Zoltán, Berkeszi István, Koncz József, Eble Gábor, Karcsú Arzén és mások munkásságára, kik Kolozsvár, Temesvár, Maros-Vásárhely, Nagy-Károly, Vácz nyomdászata történetét írták meg. A dillettáns író és szakember lelkesedése, akaratereje teremti meg tehát ezúttal azt, mi némileg betekintést enged a jelen század nyorndászati törekvéseibe. Műve két részből áll. Az első rész az 1848-ig felmerülő események rajza. Hátterűi megrajzolja a politikai viszonyokat és e keretbe illeszti a censura és privilégiumok vázlatos történetét. Adatai nem újak, az idézett monographiák képezik leginkább forrását, de a csoportosítás mikéntje, a milieu megrajzolása kedves, ügyes, kellő érzékre vall. Megemlékezik a budai egyetemi nyomda kiváltságairól, szól a nyomdaczégek jövedelmezőbb kiadványainak utánnyomásáról, egyesek czímkórságáról, majd a vármegyék állásfoglalásáról, melyek a gondolatszabadság védőbástyái. Egy-egy érdekes, jellemző vonás mindenütt felkelti figyelmünket, és szakszerűsége melletf is stílszerű elbeszélésével kellemes olvasmány. Az 1848 előtti könyvnyomdáknak és munkásaiknak helyzetét tárgyalva, kiterjeszkedik a technikai fejlődésre is és jól megválasztott illusztráczióival, jellemző soraival sok érdekeset mond el nyomdászatunk fejlődéséről. Czélszerű lett volna, ha erről még tüzetesebben, behatóbban emlékezik meg, hiszen úgyszólván érintetlen talajon mozog, és kívánatos volna, hogy ezzel a kérdéssel más alkalommal még szélesebb keretben foglalkozzék. A fővárosi és vidéki nyomdákról szóló fejezetben megemlékezik Pozsony, Debreczen, Kolozsvár, Kassa, Sárospatak, Szeged, Temesvár, Kecskemét, Szabadka, Arad, Győr, Szombathely, Magyar-Ovár, Vácz, Esztergom, Maros-Vásárhely, Gyulafejérvár, Nagy-Szeben, Brassó nyomdászatáról, kimutatást közölve az 1848 január 1-én létezett nyomdákról, mikor is 55 helyen 70 nyomda volt; de sohasem jelöli meg adatainak forrását bibliographiai pontossággal, a mi fölötte kár. Kívánatos, hogy legalább másutt pótolja ezt, közölve a magyar nyomdászattörténeti irodalom bibliographiáját. Azt hiszsziik, a Grafikai Szemle készséggel nyitná meg e czélra hasábjait. Csak vázlatosan foglalkozik a rokon iparágakkal, pedig a könyv-illusztráczió, a rézmetszés, a kőnyomás, a fényképészet, a fametszés, könyvkötés és könyvkereskedelem története még mind történetírójára vár, és hálásan vettük volna, ha nemcsak megjelöli ez iparágak fejlődési mozzanatait, hanem ezzel tüzetesen is foglalkozik. Ily vázlatszerű rajzolással több helyütt