Századok – 1901

Történeti irodalom - Xenopol; A. D.: Magyars et roumains devant l’histoire. Ism. Jancsó Benedek 154

158 TÖRTÉNETI IRODALOM. 158 fordítja. Ezért nem fog ártani a felhozott példákon megvizsgálnunk e vád súlyát és értékét. Bizonyításúl rámutat Xénopol II. Endre királynak 1223-iki oklevelére, melyben a kerczi monostornak adja Kis-Disznódot. Bertha az oklevél e phrasisát : »exemptam de Blaccis« — így fordítja : eltávolítván előbb az oláhokat : en ayant dabord éloigné les Yalaques, holott ez azt teszi, hogy »elvevén az oláhoktól.« De miért fordítja ily szabadon? kérdi Xénopol. Azért — úgymond — mert ha e kifejezésnek igazi jelentését adta volna vissza, akkor azt bizonyítaná, hogy az oláhok állandó telepesek voltak. Miután a magyarok azt hirdetik, hogy a románok kóborló nomádok voltak, a helyes fordítást magyar szempontból nem lehet megengedni, hanem czélzatosan a jelzett kifejezést kell használni, hogy szembetűnő legyen a románok kóborló életmódja. — Az igazság úgy áll, hogy helyesebb ugyan az »elvévén az oláhoktól« fordítás grammatikailag, mint az »eltávolítván előbb az oláhokat róla«, — ámde egyik fordításból sem lehet az oláhok állandóan megtelepült vagy nomád volta mellett semmi bizonyítékot vagy czélzatosságot kiolvasni, hanem mindkettőből csak azt, a mi az oklevélben van, hogy a föld, melyet II. Endre Gocelin papnak adott, a királyé volt, s hogy ennélfogva a rajta lakó oláhokkal ő rendelkezett, a kiktől elvette, tehát, a kiket róla el is távolított. Második példája az 1291-iki okirat, melynek e soraiból: »cum universis nobilibus, Saxonibus, Siculis et Olachis, pro reformatione status eorundem, congregationem cum iisdem fecissemus«, a román történetírók azt igyekeznek kimagyarázni, hogy 1437-ig, a három nemzet uniójáig, az oláhok is, mint status, részt vettek az erdélyi országgyűléseken. Bertha ezt konstatálva, így ír : »Belekapaszkodván az oláhok ezen kifejezésbe : pro reformatione status eorundem, azt akarják bebizonyítani, hogy ez a gyulafehérvári gyűlés törvényhozó gyűlés volt, holott az oklevél tartalma, mely Ugrin mester javainak visszaadására vonatkozik, világosan mutatja, hogy itt perintéző gyűlés volt, melyen az oláhok csak mint tanuk szerepeltek.« Azt mondja Xénopol, hogy ha Bertha idézte volna az oklevél egész bevezetését, kitűnt volna, hogy az oklevél értelme az, hogy »mialatt a király Gyulafehérvárott az összes együttlakó nemzetekkel tanácskozott ezek jogi és politikai állapotának reformálása czéljából, Ugrin mester a gyűlésben felállott« stb »Ez oklevél — fejezi be Xénopol fejtegetéseit — világosan tanúsítja a románok rész-