Századok – 1901

Történeti irodalom - Xenopol; A. D.: Magyars et roumains devant l’histoire. Ism. Jancsó Benedek 154

TÖRTÉNETI IRODALOM. 167 vételét Erdély politikai gyülekezeteiben a magyarok uralkodásának első idejében.« Ha Bertha az egész oklevelet szószerint idézte volna is, még akkor sem tűnhetett volna ki belőle semmi egyél), mint az, a mire az ország régi alkotmányos intézményeinek ismerete tanít, hogy az oláhok, mint nemzet, sem akkor sem azután nem voltak alkotó részei az erdélyi országgyűléseknek, s hogy az ellenkezőt ez oklevélnek semmi módon való értelmezésével sem lehet bebizonyítani. Xénopol e kritikája fényes igazolása annak, hogy ő, a dákoromán történetírás egyik oszlopos embere, semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Ma is azon a tudományos állásponton van, melyet 1884-ben »Teória lui Rössler« czímű könyvében elfoglalt, pedig azóta még Romániában is nagyot haladt a világ, és pedig oly nagyot, hogy Xénopol e bírálata még a mai román tudományosság színvonaláig sem emelkedik. A 11-ik lapon azt írja, hogy Bertha egy szóval sem említi IV. Bélának 1247 évi oklevelét, melyben Lythuon és Seneslaus fejedelemségeiről van szó. Nem említi azért, mert ha a románoknak fejedelemségeik (principautés) voltak, hogyan lehettek egyidejűen nomád pásztorok is? — Egyáltalán Xénopol rendkívül haragszik, ha valaki a román nép régi nomád voltáról beszél s nem hiszi el neki, hogy azok az oláh kenézségek, a melyekről a kérdéses oklevélben is szó van, — a melyet különben Bertha müve 93-ik lapján tényleg említ, — valami hatalmas fejedelemségek voltak. Ha czélzatosságról lehet vádolni valakit azért, hogy az oklevelek megfelelő kifejezéseit nem elég szabatossággal fordítja francziára, akkor csakis Xénopolt lehet, mert — kérdem — lehet-e a keneziatus-t a modern franczia principauté szóval fordítani, mikor a kenéz és fejedelem között hatalomban és közjogi állásban végtelen nagy volt a különbség. Hogy a románok a vajdaságok megalapítása, tehát a XIY-ik század előtt tényleg nomád pásztorok voltak, az nem magyar ráfogás, mint Xénopol vitatja, hanem olyan történeti igazság, melyet magok az ifjabb román tudósok is elismernek. Jón Bogdán, a bukaresti egyetem tanára, erre vonatkozóan így ír: »Háromszáz évnél hosszabb idő alatt (680—1018), míg az első bulgár birodalom tartott, mint nomád vagy félig nomád pásztorok éltünk a Kárpátok és Haemus hegyeiben. Bebarangoltuk télen a síkságokat, nyáron a völgyeket, melyek a Kárpátok és a Duna, a Duna és a Balkán, a Balkán és az Olymp között terülnek el. Politikailag szervezett életről nem lehet szó ez időkben. Őseinket törzsek, családok szerint