Századok – 1901

Történeti irodalom - Xenopol; A. D.: Magyars et roumains devant l’histoire. Ism. Jancsó Benedek 154

156 TÖRTÉNETI IRODALOM. 156 sága lesz. — Még több és erősebb bizonyítékot is liozbatnánk fel arra vonatkozóan, hogy Bertha csakugyan meg nem dönthető alapból indult ki, midőn a román nemzetiségi törekvések végczéljáúl a dáko-romanismust, a román történeti tudományosság követett feladatául pedig e törekvések tudományos igazolását jelölte meg. A föntebbiekben ismertetett bevezetés után a 7—11. lapokon Bertha Sándor könyvének »Controverses théoriques« czímű első részével foglalkozik Xénopol, melynek tárgya épen maga a dácziai continuitás. Bár Bertha könyve jó franczia nyelven van írva és Xénopol is kitűnően tud francziáúl, fejtegetéseiből mégis az tűnik ki, hogy nem értette meg helyesen, a mit Bertha írt. Azt állítja ugyanis, hogy Bertha szerint Traján dácziai hadjárata egyáltalán nem volt nagy fontosságú dolog; inkább csak fényes fegyvertény. Azután elnevezi ezt gúnyosan eredeti és új elméletnek s nagy diadallal meg is czáfolja. Az igazság azonban a következő : Annak bizonyításáúl, hogy a másfél száz esztendeig tartó római uralom alatt Dáczia nem latinosodhatott el annyira, hogy benne egy új latin fajú nemzet keletkezhessék, rámutattam Dáczia politikai helyzetére a római birodalom szervezetében, és szó szerint idézve Tamm és Mommsen erre vonatkozó állításait,1) azt írtam, hogy Dácziát a római kormányzat kezdettől fogva úgy kezelte, mint excentrikus positiót, mint olyan közbeneső tartományt, mely csak arra való, hogy elválasztó tér legyen a birodalom igazi határai és a szakadatlan betöréssel fenyegető barbár törzsek között. Bertha az idézeteket elhagyván, csak az eszmemenetet adta kivonatban, s így Xénopol, nem ismerve Tamm és Mommsen erre vonatkozó felfogását, mint új és alaptalan elmélet felállítóit, minket igyekszik megczáfolni, holott nyilvánvalóan meg sem értette, a mit mi mondottunk. Jellemző Xénopolra az is, a mit a 10-ik lapon Berthának szemére hány. Ezt mondja : Bertha idéz néhány olyan szöveget, a melyben említés van téve a Balkán-félsziget románjairól. Ez idézeteket még szaporíthatta volna, ha kezébe veszi az ő »Histoire des Roumains« czímű könyvét, és ez idézetekből kitűnt volna, hogy e románok nem a Duna jobb partjáról, Moesiából valók, hol sem akkor, sem később nem voltak románok, hanem mind a Balkánon till eső vidékekről, hol a román népelem ma is erős; és így nem is áll, a mit Rössler s utána *) Tamm, : Über den Ursprung der Eomänen, 26. 1. — Mommsen : Komische Geschichte, V. köt. 205. 1.