Századok – 1901

Történeti irodalom - Xenopol; A. D.: Magyars et roumains devant l’histoire. Ism. Jancsó Benedek 154

TÖRTÉNETI IRODALOM. 155 alapgondolata a következő : A román politikai törekvések czélja az összes románokat egyetlen román nemzeti államban egyesíteni. Ε törekvésnek történelmi alapja a dácziai continuitás. Ha erről bebizonyítjuk, hogy nem felel meg az igazságnak, akkor az egésznek történelmi és jogi alapja is megsemmisül, mert »qui prior tempore, potior iure.« — Bertha e kiinduló pontja azonban hamis, mert »a románok egyáltalában nem arra törekednek, hogy egyetlen államban egyesüljenek, csupán csak a magyarok azon törekvése ellen küzdenek végső erőfeszítésig, melynek czélja egyéniségök megsemmisítése. Nem ők a támadók, mint Bertha és Jancsó, par nobile fratrum, állítják, ellenkezően ők csak védekeznek.« (6. 1.) Xénopol szerint tehát a történelmi jogra hivatkozó román politikai törekvések mentesek minden irredentismustól. A dáko-romanismus csak a magyaroktól kieszelt veszedelem, azért, hogy a románok önvédelmi törekvéseinek visszautasítására legyen ürügy és jogczím a magyar államférfiak kezében. Hogy csakugyan igazság-e az, a mit Xénopol állít, saját korábbi irataiból igyekszem megállapítani. 1884-ben megjelent »Teória lui Rössler« czímű müvének 251-ik lapján a következőket írja : »De mindez nem foszthatja meg a románokat attól a reménytől, hogy egykor Dáczia fölé is fel fog jönni az a nap, a melyen ez az ország vissza fog kerülni azon igazi fiainak birtokába, a kik méltán hivatkozhatnak történelmi jogukra.« Továbbá »Istoria Bomínilor« czímű műve (Jassy, 1896) I. kötetének 17—18-ik lapjain a következő kijelentés olvasható : »Mindamellett a román nép nem mondhat le a reményről, mely benne megfogamzik, valahányszor szemét veti azon tartományokra, melyekben román szó hangzik, hogy a jövő mély rétegeiből, bármely távol legyen is az, egyszer csak felsarjad az összes románok egyesülésének szép ' fája.« Xénopol azonban lelkének ez őszinte vallomásaiból a külföld előtt sem csinált titkot. Idézett könyvének 1896-iki franczia kiadásában e gondolat' és vágy bővebb illusztrálására elmondja, hogy mikor Jassy ban Nagy István vajda szobrát leleplezték, a román képviselőház elnöke hivatalosan ezt a kifejezést használta : »Au roi des roumains«, — sőt idézi Grradisteanu senator hírhedt pohárköszöntőjének következő mondatát is : »Felséged koronájából még hiányzik egynehány gyöngy: Bánát, Bukovina, Erdély, de reméljük, nem örökre!« Ki is számítja, hogy a Grande Roumanie birodalma 10 millió lakossal és 240,000 négyszög kilométernyi területtel mindjárt Olaszország után következve, Európának nyolczadik hatalmas-