Századok – 1901
Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság - II. közl. 116
ZSIGMOND KIRÁLY ÉS A VELENCZEI KÖZTÁRSASÁG. 131 tanácsnak ő hozzá intézett, január 4-én már a német nemzetnek bemutatott háromrendbeli levelére, melyben a tanács tudatja a császárral, hogy a milanói herczeg az egyházi állam birtokait foglalja s erre nézve a zsinat felhatalmazására hivatkozik.1) A legátus erre nézve megjegyzi, hogy a zsinat a herczeguek ily értelemben megbízást soha sem adott, különben is annak idején csak kevesen tudtak a zsinat tagjai közül a kérdéses meghagyásról, a melyre vonatkozó bulla a milanói érsek kezdeményezésére és annak titkárja által aláírva adatott ki. A császár indulatosan fakadt ki a milanói herczeg ellen, hogy neki adott szavát megszegte, és fenyegető szavakkal 'élt.2 ) A császárnak a milanói herczeg ellen több ízben tett kifakadásait és vádjait, annak jelenlévő követei nem hagyták szó nélkül. Már a Deputatio fidei április 27-én tartott ülésében Cristoforo de Velate szót emelt és a császár vádjait mint alaptalanokat és urok méltóságát sértőket visszautasítá. Kifejté, hogy a herczeg mindjárt kezdetben elküldé papjait, s a mi az egyházi államokkal szemben történt, az mind a zsinat egyenes meghagyására történt. A mi a császár vádját illeti, hogy a herczeg nem tartotta meg ígéreteit, az nem áll, mert a herczeg minden lehetőt megtett, s ha mindenben nem tett eleget, az csak onnan van, mert nem tehetett többet. Utalt Yelate arra is, hogy Sienában a császár fogadása a herczeg közbenjöttével történt. Kérte továbbá a zsinati atyákat, hogy őt, kit a herczeg azért küldött ide, hogy azt a császárral szemben mentse, ebbeli törekvésében támogassák. A Deputatio fidei Velate felszólalását elég jóindulattal fogadta, sőt burkoltan arra is utalt, hogy Zsigmond föllépését a milanói herczeg ellen Velencze inspirálta. Sőt a Deputatio fidei elnöke ki is jelenté, hogy a zsinat sohasem fogja elfelejteni a herczeg által tett szolgálatokat. Ugy látszik különben, hogy Zsigmond a milanói herczeg ellen újabb lépést akart tenni, mert a páduai .lustina-kolostor apátja, a pápai elnökök egyike, megjegyzé, hogy a császár előző nap a tanácskozás anyagát mindjárt nyilvánosságra akarta hozni, és csak a pápai követek rábeszélésére állt el e szándékától.3) Látjuk ebből is, hogy Zsigmond és a herczeg között az ') L. ezt Κ. T. Α. XI. 163. 1. 2. jegyzet. 2) . . . »verbo promens : si vixero, vei ipse destruetnr aut ego« . . . Γ. ο. 354. 1. A cyprusi és a S. Pietro in Vincoliról cz. bibornokok még hozzátevék, hogy a befejezett tényeken változtatni úgy sem lehet már, s jobban tennék, ha arról tanácskoznának, mi módon lehetne az elveszett egyházi birtokokat visszaszerezni. Az itt elmondottakra 1. Mon. Cone. II. 657—660. és ebből R. T. Α. XI. 188. sz. 3) I". o. 660. 1. és 180. sz. V. ö. Haller id. h. 83. 1. 9*
