Századok – 1901
Értekezések - ÁLDÁSY ANTAL: Zsigmond király és a velenczei köztársaság - II. közl. 116
J 26 ÁLDÁSΥ ANTAL. ellentétek kiegyenlítve nem voltak. Zsigmond alkalomadtán a herczegről mindig élesen nyilatkozott, miben viszont a herczeg követei sem maradtak adósak.1 ) A császár a zsinat rendeletének visszavételét nem szűnt meg sürgetni. A Deputatio fidei május 5-iki ülésében Vilmos bajor herczeg, Raban trieri érsek és még mások a császár nevében többek között újra előálltak azzal a követeléssel, hogy a zsinat e rendeletét vonja vissza.2 ) Ugy látszik, Zsigmond minden áron czélt akart érni elutazása előtt, mert május 8-án ismét érinti a zsinat előtt ezt a kérdést. Keserűen panaszkodik ekkor, hogy ő, ki a római egyház védőjének neveztetik, s a ki annyit fáradozott az egyház békéjének helyreállításán, a konstanczi zsinaton az egyház-szakadás megszüntetésén, most a baseli zsinaton még csak egy levelet sem tudott a zsinattól nyerni a pápa védelmére, a mi arra vezetett, hogy az egyházi államok veszendőbe mentek. Lemondó hangon mondá, hogy elhatározott szándéka elhagyni a zsinatot, a hol úgy érzi mngát, mint ötödik kerék a kocsiban, mely nemcsak hogy nem mozdítja elő a kocsi mozgását, hanem inkább hátráltatja azt. A mire azután Oesarini bibornok megjegyzé, hogy a zsinat az egyházi állam visszahódítását igenis szívén viseli, s tanácskozik is róla, mely úton-módon lehetne azt visszaszerezni.3) Akármily keserű és lemondó hangon szólt is Zsigmond a zsinathoz, ez még korántsem jelentette azt, hogy a császár a további lépésektől kedvét vesztette volna. Ellenkezőleg, épen baseli tartózkodásának utolsó napjaiban, a mint látszik, komolyan foglalkozott azzal, hogy a milanói herczeg ellen tényleg hadat indítson. Május 11-én, tehát elutazásának napján, levelet intézett Amadeus savoyai herczeghez. Ε levélben a herczeggel tudatja, hogy Visconti ellen, ki mind az ő — a császár — személye, mind az egyház ellen magát ellenség gyanánt viselte és viseli, a birodalmi fejedelmekkel tartott tanácskozás alapján hadat indít, melyben szeretné, ha a savoyai herczeg is részt venne. Felhívja tehát őt ezért, hogy e hadjáratra teljes erejével készüljön, hogy újabb császári parancsra az indulásra készen álljon.4) Ε levélben Zsigmond azt mondja, hogy a német fejedelmekkel tartott tanácskozások alapján határozta el a milanói herczeg ellen a hadjáratot. Ε tanácskozásokról semminemű ') L. még alább, a hol a lí. T. Α. XI. 191. számáról szólunk. a) U. o. 180. sz. V. ö. Kaller: Concilium Basiiiense, III. 90. 1. 3) Β. T. Α. XI. 184. sz. a Mon. Concil. II. 062 és köv. lapjai nyomán. ') Β. T. Α. XI. 190. sz. Megbízottak gyanánt Montforti Vilmos grófot és Oftenburgi Hermant küldte Zsigmond a herczeghez.
