Századok – 1901

Értekezések - PÓR ANTAL: István úr árvája - I. közl. 97

ISTVÁN UR ÁRVÁJA. KIT érdekében a császár, a vőlegény nevében boldogult atyja? Senki más, mint maga IV. Károly császár, mert a mint előadtuk és még látni fogjuk, ennek feküdt érdekében, liogy a szóban forgó tervezett házasság létre ne jöjjön, noha egyébiránt annyira nem törődött esküjével, hogy Albertnek utóbb saját leányát adta feleségül. Most azonban szükségesnek tartotta még személyesen i> fölkeresni a pápát, hogy annál hathatósabban meghiúsíthassa a magyar-osztrák családi szövetkezést. 1365 május 23-án nagy pompával érkezett meg Avignonba,és onnét ugyanazon napról keltezve ment egy-egy dörgedelmes levél a magyar királyhoz és idősb Erzsébet királynéhoz, hogy tegyenek le végleg még a szándékról is, hogy Erzsébetet (István úr leányát) feleségül adják az osztrák herczegnek, mert ebből szörnyű botrányok támadhatnak. O, a pápa, el van ugyanis határozva, ha a házasság tilalma ellenére megköttetnék, a magyar királyt és anyját az egyházból kiközösíteni és Magyarországot egyházi tilalom alá rekeszteni. Ellenben ha netán ők is megesküdtek volna, hogy az eljegyzést Albert érdekében föntartják ós a házasságot megköttetik, ezen eskiijöket bátran megszeghetik, mert a pápa föloldja őket alóla. — Ment levél az esztergomi érsekhez és az esztergomi érseki tartomány püspökeiliez is azon utasítással : beszéljék le a király tanácsosait, nehogy a házasság (melytől a császár annyira félt) megessék, mert nyomában excommunicato és interdictum sarjad.2) Hogy utólag azután megczukrozza a pápa a fanyar lapdacsokat. melyeket idősb Erzsébet anyakirálynéval elnyeletett, - vagy mert túl látott ez asszony nem épen tágas politikai látóhatárán, vagy hogy a magyar hazafiak aggságait eloszlassa, kik se németet, se csehet Magyarország leendő uralkodójáúl nem kívántak, hanem inkább francziát vagy olaszt, mely királyi házak a magyarral atyafiságot tartottak·1

) — írt J) Cronica di Bologna. Muratorinál : SS. XVIII. 477. — Annales Osterhovienses. M. Gr. XVII. 558. a) Az ezen házassági ügyletre vonatkozó összes pápai leveleket közli Theiner : Monum. Hung. H. 65—70. 3) Ez utóbbi indító okot tartom valószínűbbnek, noha irott ada-