Századok – 1901

Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Hol bővítették ki a Hartvik-legendát először és másodszor? 991

HOL BŐVÍTETTÉK ICI A HARTVIK-LEGENDÁT ? 1005 kiváltságokat oly részletesen, oly pontosan a Xll-ik századbait más, mint a székesfehérvári egyház valamely papja nem tudhatta, nagyon megokolt azon következtetésünk, hogy Hartvik művének első bővítése Székesfehérvárt történt s a boldogságos szűz tiszteletére avatott prépostsági egyház egyik kanonokának műve. A második kibővítés színhelyét sem lesz talán nehéz kitalálni. A második bővítőtől, vagyis a pesti codex készítőjétől származó betoldások közül a 3-ik, 4-ik és 5-ik a sz. Benedekrendből érsekségre emelkedett szerzetesek sorsával foglalkozik. A kilenczedik a bökény-somlyai apáczára Charitasra vonatkozik és a benedek-renddel van összefüggésben, mert Charitas esete 1083-ról szól, akkor pedig más szerzetes-rend nem volt hazánkban, csak szent Benedeké. Es azt épen nem kell gondolni, hogy a régi benedek-rendi férfi szerzeteseknek semmi gondjuk sem lett volna az ilyen apáczákra. Ellenkezőleg, már II. Paschalis pápa 1103-iki levelében olvassuk, hogy a pannonhalmi szerzeteseknek joguk van a monostorhoz tartozó apáczákat mások (a püspökök) közbeszólása nélkül kormányozni.1) A tizenkettedik betoldás Merkurius szerzetesnek, az első szentjobbi apátnak történetét adja. Már ezen öt betoldás világosan elárulja, hogy a második bővítés valamelyik sz. benedek-rendi monostorban történt; de melyikben a sok közül? Erre az első és második betoldás ad határozott feleletet. Korunkban is kik legtüzesebb védelmezői azon hagyománynak, hogy szent Márton, a híres toursi püspök, nem a Vas-vármegyei, hanem a Győr-Szentmárton melletti Sabariában született? Nemde a pannonhalmi benediktinusok? S ime a második bővítés első toldaléka mindjárt ezt a hagyományt vitatja, kimondván, hogy szent Márton a sacer mons-ra, azon hegyre, melyen a pannonhalmi apátság egyháza áll, járt imádkozni. Akár való volt ez, akár csak rég meggyökeresedett vélemény, azt ily mohósággal csakis pannonhalmi szerzetes szúrhatta közbe. J) »Sanctimoniales eidem monasterio subíectas sine cuiuscunque prohibitione eis liceat iudicare.« Wenzel : Árpk. Uj Okmt. VI. 74.