Századok – 1901
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Hol bővítették ki a Hartvik-legendát először és másodszor? 991
HOL BŐVÍTETTÉK ICI A HARTVIK-LEGENDÁT ? 999 Ketrzynski-féle életrajz. Inde sibi est corporis dele-Pesti codex. Inde sibi est corporis et dexctabilis et miranda veneratio.inde tere deleetabilis et miranda venedulcis et felix eterne vite retri- ratio, inde dulcis et felix eterne Ha a Ketrzynski-féle életrajz forrása tudott volna valamit a szent jobb tiszteletéről, akkor legalább a befejező részben épen úgy benne lenne az »et dextere« szó, mint a hogyan a pesti codexben benne van. — Különben is a Ketrzynskiféle életrajz — mint láttuk — hitbuzgalnű (asketikus) czélból készült, lehetetlen tehát, hogy a szent jobb fenmaradásának annyira buzdító példáját föl ne említette volna, ha az az előtte álló forrásban meg lett volna. Kissé hosszura terjedt az első és második bővítéshez tartozó toldások kimutatása, de e nélkül arra a kérdésre, hol bővítették ki először s hol másodszor a Hartvik-legendát ? biztos, elfogadható feleletet nem adhattunk volna. Feleljünk tehát arra, hol történt az első bővítés? Ha végig tekintünk az első bővítéshez tartozó Jcilencz betoldáson, látjuk, hogy a három első a koronával' és koronázással van összefüggésben. — Hol tartották mármost okvetetlenül szükségesnek, hogy Hartvik művébe ez adatok betoldassanak s így Hartvik mulasztása mintegy pótoltassék? Első sorban csakis ott, a hol a diadema regium-ot már 1198 előtt az őrkanonok és prépost aggodalmasan őrizték, »ne honor patrie de corona aliquam lesionem incurrat« — nehogy az ország becsülete a korona elveszte miatt kárt valljon,3) — a székesfehérvári káptalanban. A hetedik betoldás említést tesz arról, hogy a görög püspök kérdezősködő követének a székesfehérvári káptalan bizonyítványt adott. — Ε hagyomány is csak Székesfehérvárt keletkezhetett, mert csakis a székesfehérvári káptalannak szerezhetett dicsőséget. A nyolezadik betoldás — mint láttuk — az első bővítésben butio.] ) vite retributio. -) ') Ketrzynski id. m. 19. s) M. Florianus id. m. 70. 3) A veszprémi püspökség római Oklevél tára, 1. 7
