Századok – 1901
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Hol bővítették ki a Hartvik-legendát először és másodszor? 991
1(144 KARÁCSONYI JÁNOS. lapja fölött a sanctuarium (chorus) padlójától 100—120 cm. magasan elhelyezett új koporsót. Kétségtelen ezeknél fogva, hogy az emlékűi kőhalmazokat állító betegek gyógyulása és az egyetlen fiúnak feltámadása, Hartvik eredeti művében, vagy legalább is annak első kibővítésében azon csodák közt foglalt helyet, melyek Szent István ereklyéinek fölemelése és az oltárra helyezése után történtek, vagyis nem a 24-ik szakaszban, mint a pesti codexben most láthatók, hanem a 25-ik szakaszban az »operari« és a »quod etiam de aliis regionibus« szavak közt állanak. — Azonban a pesti codex készítője arra határozta el magát, hogy ezeket is a megelőző, a sírfölbontás előtt végbement csodákhoz csatolja. Itt van a nyitja annak, miért kezdi ő ezen betoldást, az ő eljárását mintegy igazolni törekvő: ilyetén szavakkal: »His (scilicet miraculis elevationem corporis S. Stephani antecedentibus) inserendum videtur.« Itt van a nyitja annak is, miért kellett neki e két csodáról szól» elbeszélést külön pergamenlapra írnia s ezt utólag a 32. és 33. lapok közé iktatnia. — Ha azok Hartvik művében vagy annak első bővítésében is a 24-ik szakaszban állottak volna, akkor a pesti codex készítője nem lett volna kénytelen ilyen utólagos betoldáshoz, szerinte javításhoz folyamodni. 11. Matild nemes asszony származásának meghatározását, vagyis a »comitis Albi Udalrici socia, regis Wladizlai sororis filia« szavakat is a pesti codex készítője betoldásának kell tartanunk, mert e szavak a Ketrzynski-féle életrajzban nem fordulnak elő s így Hartvik eredeti művéből, valamint annak első bővítéséből is hiányoztak. Nem is hihető, hogy Hartvik oly hibás vagy legalább is pontatlan dolgot írt volna a királyi család rokonáról, mint a minő e szavakban foglaltatik. 12. Végre nevezetes betoldása a pesti codex készítőjének a 26. §. vagyis a szent jobb története. Hogy ez nein volt benne Hartvik művében (a nagy legendában) vagy annak első bővítésében, azt a Ketrzynski-féle életrajz világosan mutatja; nemcsak azzal, hogy most hiába keressük benne, hanem mutatja a befejező rész utolsó mondatával is. Állítsuk e mondatot a két forrásból egymás mellé :
