Századok – 1900

Történeti irodalom - Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családai II. köt. Ism. I. J. 161

TÖRTÉNETI IRODALOM. 165 a bőbeszédű részletezés. Már pedig ebben a hibában a könyv szerzője nagyon is leledzik. A ki mező helyett osztályt, udvart, paizs helyett vértet, paizstartó helyett vért-őrt, foszlányok helyett sisak-fedőt, korona helyett pártát, hatágú csillag helyett hatsugaras csillagot, hármas domb helyett hármas hegyet, pelikán helyett gödényt ír, az nyilvános jelét adja annak, hogy az általánosan elfogadott heraldikai kifejezésekkel nem eléggé ismerős. A leírásbeli bőbeszédűséggel pedig lépten nyomon találkozunk. Általánosan ismert, a heraldikában máskép nem is képzelhető dolgokat magyaráz a szerző, mint pl. mikor a sisakdíszként gyakran szereplő ökörszarvat vagy elefántormányt a Deschán család czímerében, ekként írja le : »ívalakban széjjelválólag, közeledőleg és ismét széjjelválólag két elefántormány (a Gerliczy czímerben épen elefánt agyar) nő ki.« Az ízetlen czímerleírásnak egyik legfeltűnőbb példája az Asbóth család czínierének leírása, mely a latin szöveg szolgai hű követése, miközben a fordító tolla annyira megcsuszamlik, hogy a judex cumanorum nála kunok főkapitánya. s a hites jegyző (juratus nótárius) esküdt jegyző lesz. A szöveg kellő nem értése ragadja csodálkozásra olyanokon, a miken csodálni való épen semmi sincs. Szerinte az Ar sit s armalis keltezése érdekes, mert így hangzik : »Kelt udvarunknál a jelenleg Francziaországban levő kanczelláriális osztály által«. Holott a latin szöveg így hangzik: »Datum per manus . . . Francisci Koháry . . . procancellarii, Divionii, in Gallia« . . . stb. azaz magyarúl : Kelt Koháry Ferencz h. kanczellár kezével Dijonban, Francziaországban. Hogy Ferencz császár és király 1814 márcz. 28-án a Napoleonnal való leszámolás miatt Dijonban kényszerült tartózkodni, s országos és hivatalos ügyeket ott is intézett el, az nem annyira érdekes, mint inkább természetes dolog. A kötethez 25 czímerlap járül, folytatásáúl az első kötethez mellékelt czímerlapoknak. A lapok színesek s első pillanatra tetszetősek. Azonban a heraldikai szabályoknak, legalább a színjelzés tekintetében, gyakran nem felelnek meg. Hol sötétebbek, hol világosabbak a kelleténél. Gyakori a rajzolási hiba is. Csak a Beniczky czímer hattyúját, az Erős család czímerében a koronából kinövő hármas sziklát, a báró Baicli család czínierének griffjeit s hármas zöld dombját kell megtekinteni. A Beniczky család czímere rajzát egyéb tekintetben is érdemes összehasonlítani mind a Siebmaclier-nél mind a Kőszeghi Sándor »Nemes családok Pest vármegyében« czímű könyve előlapján látható czímerrel. A paizsalakok korhűség szempontjából sok kifogás alá esnek; pl. a Faúr család czímeré-