Századok – 1900

Történeti irodalom - Udvardy László: Az egri érseki jogliceum története. Ism. Fináczy Ernő 166

166 TÖRTÉNETI IRODALOM· nél, melynek sisakja és foszlányai nem felelnek meg az erdélyi fejedelem kanczelláriájából 1631-ben származó stylusnak, nem is szólva a sisakdíszűl szolgáló, erdélyi armalisokban szokatlan tollakról. De legjobban kihívja a kritikát az Asbóth család czímerének rajza. Ezt a czímert III. Károly adományozta 1715-ben; nem is oly régen; mindenesetre abban a korban, mikor a Zsigmond korabeli tárcsás dűlt paizs, a sisaknak a paizs egyik csücskén való elhelyezése s a foszlányok azon korbeli stylizálása már idejét multa; tehát olyan alakban való kivitele, mint a minőben a Lendvai czímerlapja mutatja, nem egyéb a kor meghazudtolásánál. A czímer szövege maga scutum erectum-ról azaz álló paizs-ról szól, tehát dőlve ábrázolni nem szabad, még a családi hiúság kedvéért sem. Mert a mundus vidt decipi elve komoly tudományos munkában nem érvényesülhet. Még sok megjegyzést tehetnénk az előttünk fekvő könyvre. De szerzője ennyiből is meggyőződhetik, hogy érdemesnek tartottuk munkájával behatóan és az ügy iránti szeretettel foglalkozni. Megjegyzéseinket vegye olybá, mint azon óhajtásunk kifejezését, hogy a hátralevő harmadik kötetben igyekezzék még becsesebbet, maradandóbbat nyújtani a hazai családtörténet irodalmának. 1. ·Ι. Az egri érseki jogliceum története 1740—1896. Irta a kar megbízásából Udvardy László kebelbeli ny. r. tanár. Eger, 1898. Érseki líceum kny. 4-r. XV, 935 1. Egy képmelléklettel. Az egri jogi iskola 1740-ben történt megalapításától az 1777 évi Ratio Educationis kibocsátásáig a maga nemében egyedül álló gyakorlati szakiskola volt. Xem jogtudósokat, hanem kifejezetten prókátorokat kívánt nevelni, még pedig olyanokat, kik a katholikus jogok védelme teréről a protestáns ügyvédeket lassankint kiszorítsák. Maga az alapító is kinyilatkoztatja ezt, s e nyilatkozat megfelel a tényleges állapotnak. A protestáns ügyvédek és jogtanácsosok nem épen autodidakták voltak, mint Udvardy véli, hanem nagyrészt a nyugati egyetemeken szerezték jogi tudásukat. Gondoljunk a hallei egyetemre, melyben a XVIIl-ik század első felében Thomasius tanított természetjogot, Böhmer egyházjogot és Heineccius római jogot, — vagy az altdorti akadémiára, a hol a híres Heumann tanszéke körűi sereglettek össze a minden rendű és nemzetiségű hallgatók. A Magyarországból külföldre vándorló studiosusok az akkori idők divatja szerint nemcsak theologiát hallgattak odakün, hanem a jogi és philosophiai előadásokat is szorgalmasan látogatták.