Századok – 1900

Tárcza - Vörösmarty Mihály ünnepe Székesfehérváron 951

TÁRCZA. 951 nomád. Azután tudni kell, hogy a Balkán félszigetnek eredetileg csak nyugati részein. Dalmácziáhan, Moesiában lakott gyökeres római elem, mely a népvándorlás idején részint Itáliába menekült, részint elpusztult. Valami kevesen, egyesek, a hegyek közé is menekülhettek ugyan, de ezekből nemzet nem alakulhatott. A Balkán keleti részein, egész Erdély határáig, ma is találunk vándorló oláh pásztorokat. Életmódjuk, egybevetve a classicusok leírásával, teljesen azt a képét adja a pásztoréletnek, mely hegyeik közt kétezer éven át változatlanul megmaradt. Különös közjog alatt élnek; mindenütt elismerik az állami felsőséget, legelőbért fizetnek, de belső társadalmukban szívósan ragaszkodnak ősi szokásaikhoz. A régi dalmát provinciában is volt ilyen pásztornép, ma azonban már nincsen rumunúl beszélő ember sem a partvidéken, sem a bosnyák területen. Az értekező mindezekből nem vont következtetést, hanem csak arra a kérdésre kívánt feleletet adni : mi a teendő ? Nézete szerint módszeresen kell eljárnunk, s először az oláh pásztorelem néprajzát, nyelvét, somatikus viszonyait összehasonlítólag tisztáznunk, azután láthatunk hozzá az eredet biztos megállapításához. November 26-ikán. az összes ülés előtt, rendkívüli nagygyűlést tartott az Akadémia a Bródy-féle publicistikai jutalom odaítélése végett, melyet az ez évi rendes nagy-gyűlésen, szokatlan módon leszavazva a véleményadásra kiküldött bizottság javaslatát, ki nem adott. Örömest jegyezzük fel, hogy a kényessé vált kérdés szerencsés megoldást nyert az új bizottságnak ezúttal elfogadott javaslata által, mely egy minden tekintetben kiváló művet, Jancsó Benedek román politikai és történelmi tanulmányainak legújabb kötetét : »A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota« czímű munkája 1899-ben megjelent második részét ajánlotta megjutalmazásra az Akadémiának. Jancsó Benedek nevét nemcsak e nagyobb munkájából,1) nemcsak hírlapírói működéséből, hanem folyóiratunk számára írt néhány jeles dolgozatából is jól ismerik olvasóink, s bizonyára szívesen csatlakoznak hozzánk, midőn érdemes munkatársunkat az Akadémiától nyújtott kitüntetés alkalmából őszinte szóval üdvözöljük ! — VÖRÖSMARTY MIHÁLY születésének százados ünnepét ülte a nemzet deczember 1-én Székesfehérváron. Alig volt e mostan folyó évek alatt méltóbb alkalom az ünneplésre, mint a »tehetetlen kor« ama napjának évfordulója, mely »régi dicsőségünk« merész ajakú dalnokát hozta fényre, ki maga örök dicsősége nemzetének. Társulatunk is hazafias kötelességének tartotta, az ép oly fényes, mint lélekemelő nemzeti ünnepen, s részint már J) Ismertetését olv. Századok, 1897. 44., 1899. 851. és 1900. 56. 11.