Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 778

D0MAN0VSZKY S. ÉS VÉRTESY J. NAGY LAJOS STB. 779 fontos. Ép ezért a kereskedelmi érdeknek van itt minden alávetve. »Yelencze egész történetében — mondja Ruskin — legsajátságosabb jelenség a vallásos érzet eleven életereje a magán, és dermedtsége a nyilvános életben. Európa többi államai lelkesedésének, lovagiasságának, vakbuzgóságának közepette Yelencze elejétől végig úgy áll, mint valami álarczos szobor : hidegsége megközelíthetetlen ; erőfeszítésre egyetlen egy titkos rúgó nyomintása által bírható. Ez a rúgó kereskedelmi érdeke volt ; egyedüli indító oka valamennyi fontos politikai lépésének és tartós nemzeti fölindulásainak. A becsületsértést meg tudta bocsátani, a kereskedelmi versengést soha; hadi dicsőségét pénzértékkel mérte s igazságosnak itélt minden hódítást, a mely áldozatba nem került.« Ennek a városnak Dalmáczia emelkedése nem lehetett soká közönyös. Eleinte ugyan nem sokat törődött vele s még azt is el kellett néznie, hogy az Adria másik tengeri hatalmát, a normannokat segítse ellenében. De végre mégsem tűrhette Adria mátkája, hogy mással osztozzék a tengeri kereskedelemben, s a fenliatósága alá került Dalmácziával annyira éreztette hatalmának súlyát, hogy a városok Kálmán magyar király előtt kész örömest tártak kaput. Kálmán király bölcs esze rájött, hogy a magyarnak tengerpart kell; csak így érintkezhetik a távolabbi tengerparti országokkal, csak így fejlődhetik kereskedelme. A hódítás nem ment nehezen. A dalmát városok örültek, hogy felszabadulnak Yelencze hatalma alól s a magyar király védelme és fenliatósága alatt újra versenyre kelhetnek vele. Kálmán is igyekezett hűségöket biztosítani magának; a mint birtokába vette a városokat, tüstént megerősíté kiváltságaikat. Yelencze eleinte nem mozdult. De a küzdelemnek előbbutóbb ki kellett törnie. A köztársaságra nézve félő volt, hogy Dalmáczia a magyar király védőpajzsa alatt tengeri hatalommá fejlődhetik, s lia ez nem történik is meg, elég baj az is, hogy ismét szabadon kereskedhetik az Adrián. A mint Kálmán lehunyta szemét, a köztársaság hadi ereje rögtön rácsapott a dalmát partokra s meghódoltatta a városokat, még pedig először is Zárát. És ettől az időtől kezdve Zára a magyar és velenczei seregek küzdőtere. Mindjárt 1117-ben magyar hadsereg vonult a város segítségére, de a velenczeiek visszaverték. II. István 1124-ben visszafoglalta ugyan a várost, de egy év múlva újra a velenczeieké lett; a magyar király nem tudta megvédeni. >) Ruskin : Yelencze kövei, I. 7. 1.