Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 778

780 DOMANOVSZKY SÁNDOR KS VÉRTESY JENŐ, Zára mégis visszakívánkozott a magyar uralom alá, és ebben nemcsak az vezette, hogy védelmet keresett a kereskedelmére féltékeny Velencze ellen. A dalmát városok ép oly kereskedők voltak ugyan, mint Velencze, de hatalmas vetélytársuk önző haszonlesése még sem volt meg bennök, legalább nem oly mértékben. Magyarországhoz ideálisabb kapcsok fűzték. Ezekre a kereskedő városokra nézve nem lehetett közömbös, hogy kinek a fenhatósága alatt állanak. A görög császárok már gyöngék ahoz, hogy a dalmát partokat is megvédhessék, a horvát királyság megsemmisült, Velencze uralma veszélyes volt. Ezeken kívül pedig nem jöhetett más számításba, mint a magyar király. Az ő uralma nem lehetett veszélyes a távol tengerpart lakóira, jogaikat és kiváltságaikat is biztosította, és fenhatósága alatt kereskedelmöknek egy új útja is nyílt. Mindezekért az előnyökért Zára mindig önfeláldozó hűséggel fizetett. Mikor Velencze a zárai püspököt a gradói patriarchának akarta alárendelni, Zára 1181-ben önként meghódolt ΠΙ. Bélának, a kiben erős, határozott fejedelemre akadt, a ki meg is tudta védelmezni. A halála után kitört testvérharcz azonban újra az ország belsejében kötött le minden hadi erőt, s 1202-ben Dandólo Henrii· dogé rávette a keresztes hadakat, hogy foglalják el számára Zárát a magyar királytól, a mi annál visszataszítóbb, mert Imre király is felvette a keresztet. És Imre hasztalan kérte a szentszék segedelmét, Velencze rá sem hajtott a pápa fenyegető szavára. Zára tehát maradt Velencze hatalmában, II. Endre pedig, hogy olcsóbban jusson a szentföldre, végleg lemondott róla. Kálmán utódai nem értették meg az ő messzelátó politikáját ; nem látták be, mennyire saját érdekök a város megvédése. Zára azonban újra meghódolt a magyar királynak. Velencze 1243-ban hadat küldött ellene, IV. Béla pedig Dénes bán vezérlete alatt indította útnak a felmentő sereget. De a bán megsebesült s a magyar sereg visszavonult. Velencze erre a trónkövetelő Istvánt, a király mostoha öcscsét vette pártfogásába. Béla nem tehetett egyebet, teljesíté a köztársaság követelését, hogy megszabadulhasson vetélytársától. Nem gondolhatott Zára megtartására, mikor az ország és a trón megtartása forgott szóban. Magyarországból csak akkor vonultak ki a tatárok, s nem lehetett tudni, nem térnek-e vissza ? IV. Béla tehát lemondott Záráról ; utódai sem tehettek semmit ; zavaros kor következett; a király állandó harczban állott a pártos, féktelen urakkal s a trón hatalma erősen megingott. Velencze pedig egyedüli ura lett az Adriának.