Századok – 1900

Történeti irodalom - Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. II. köt. Ism. Moldován Gergely 56

()4 TÖRTÉNETI IRODALOM. hogy tiszta képet alkothasson magának azokra az eseményekre és tényekre nézve, melyek eddig érdekeltségi okoknál fogva nem igazi világításban állottak előtte. A román nemzetiségi törekvések történeté-nek jelen második kötete három részből áll. Magában foglalja : a) a Hóra-világot ; h) a román nemzetiségi eszme kifejlődését; c) az 1848/49-iki román lázadást. Az első részt a szerző az Imperatu-val, a császárral kezdi meg. II. József császár a legalkalmasabb egyéniség volt arra, hogy a románság bizalma a császár iránt a legnagyobb mértékre fokozódjék s hogy magában a jövő iránt a legvérmesebb reményeket ápolgassa. A császár reformeszméivel megelőzte századát. Újításaival, alkotásaival szembeszökően bebizonyította, hogy nem barátja a nemesi intézményeknek, líri kiváltságoknak. De a nagy konczipiáló a leglényegesebbről megfelejtkezett ; nevezetesen arról, hogy kora még nincs megérve azokra az eszmékre és újításokra, hogy az emberek nem állnak azon a szellemi magaslaton, a melyről ő nézte a dolgokat, sőt oda felemelkedni nem is akarnak. És nem gondolt a jobbágy természetére, hogy a rendi kiváltságok ellen irányuló intézkedéseit félremagyarázza, azokat a maga javára kizsákmányolja. Erdélyben különösen a románok úgy fogták fel a dolgot, hogy II. József császár az ő reformeszméit egyenesen a magyarság megtörése végett a románság érdekében hajtja végre, a miről őket kedvesen győzte meg a császár kétszeri utazása Erdélyben. A mult században a viszony földesúr és jobbágy között igen feszült volt. A romboló anyag a század közepén túl összegyülekezett. Jancsó részletesen ismerteti a közállapotokat, mindenütt rámutat a gyújtó anyagra. Szász, magyar földesurak és román jobbágyok között több elintézetlen pör mérgesítette a közhangulatot. A Bethlen-féle adózási rendszer, a szászok küzdelme az ellen, számtalan panasz, elégületlenség, arra bírták József császárt, hogy Erdélyt beutazza s a közállapotokat a helyszínén személyesen tanulmányozza. Bruckenthal erdélyi kormányzó a császárt egyik memorandumában az erdélyi viszonyokról részletesen informálta. Annyi tény, hogy II. József császár erdélyi útja a földesúr és jobbágy közötti feszült és kellemetlen viszonyt csak rosszabbá tette. A császár a román jobbágyok iránt kiváló érdeklődést, rokonszenvet mutatott; sérelmeiket figyelmesen, jóindulattal meghallgatta. Második utazása 1783-han azzal a rendkívüli eredménynyel járt, hogy Nagv-Szebenből kibocsátotta híres rendeletét a jobbágyság