Századok – 1900

Történeti irodalom - Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. II. köt. Ism. Moldován Gergely 56

()4 TÖRTÉNETI IRODALOM. megszüntetéséről, azért, »hogy az emberiség e szolgai és rabszolgai lealacsonvítása mindenütt megszűnjék«. Ezek. valamint a császár további intézkedései, különösen a népszámlálás, a míg a parasztságban azt a hitet keltették, hogy a császár egyenes és nyilt ellensége a magyar nemességnek. addig magát a nemességet lehangolták, elkeserítették, attól tartván, hogy az összeírásokat a nemesség adófizetési és katonáskodási kötelezettsége fogja követni. Erdélyben a bajt egy másfajtájú részleges összeírási rendelet még fokozta. II. .József Erdélyben a határőrvidéki katonasági rendszert tovább akarván fejleszteni, 1784 január 31-én elrendelte, hogy a határőrvidéki kordonba bevonható falvak összeírassanak. Az a hit. hogy a császár összes oláh jobbágyait katonákká akarja tenni, gyorsan terjedt el minden irányban s a románok között nagy örömet okozott. Alsófehér, Torda, Zaránd, Hunyad, Küküllő, sőt a szomszédos Arad vármegyében is, az oláh jobbágyok tömegesen jelentkeztek az összeíró bizottságok előtt, a mi a magyar földesurakat itt-ott arra bírta, hogy jobbágyaikat erőszakkal tartsák vissza. Szántóhalmán Macskásy Ferencz többeket vasra veretett és Dévára a vármegye börtönébe küldött. A közbiztonságot a jobbágyok jövése-menése veszélyeztette, úgy hogy Hunyad vármegye főispánja nagyon helyesen ítélte meg a közállapotokat, a mikor jelentésében ezt írta: »csak egy szikra kell és lángra lobban a nagy tűz!« Ezt a szikrát fölvetette a zalatnai kincstári uradalom jobbágyainak ügye, mely 1775-ben újabb szabályozás alá került. A jobbágyoknak újabb illetékekkel-és robottal való megterhelése pörösködést, ellenszegülést, közfelháborodást, a topánfalvi vásáron 1782-ben zendűlést idézett elő. Ε zendülés részeseit a zalatnai úriszék botbüntetésre, börtönre, sőt halálra ítélte. Ezen ítélet s a kincstári tisztek visszaélései ellen nyolcz havasi község lakói küldöttségileg a császárhoz folyamodtak. A küldöttség vezetője Hóra volt, a ki Bécset már addig kétszer járta meg. Miután a császár rendelete daczára a jobbágyok érdekében lent Erdélyben semmi sem történt. 1783 deczember havában Hóra ismét Bécsbe utazott. Mikor a magyar nemesség ellen Hóra lázadással fenyegetődzött, a császár állítólag akkor mondotta volna ki e vészes szavakat: thut ihr das! A bécsi küldöttség hazaérkezése után a lázadás csakhamar kitört. A magyar vagyon pusztítása és a nemesség kiirtása megkezdődött. Az erdélyi főhadparancsnokság tudván, hogy a nemesség mily makacsúl ellenszegült a császár minden oly törekvésének, inely a jobbágyság megszűntetését czélozta, a parasztok mozgalmát bizonyos mértékig előnyösnek tartotta