Századok – 1900
Történeti irodalom - Reizner János: Szeged története. Ism. Borovszky Samu 628
TÖRTÉNETI IRODALOM. 1660. jun. 19. Kovács János füleki fő lovas hadnagy jelentést tesz a kamarának, hogy május 23-án széosényi Sallay János néhány széesényi katonával Tápéról 100. Szegedről íi marhát miféle ürügy alatt hajtatott el. 1660. jun. 20. A Tápén lakozó szabadosok értesítik a kamarát, hogy Móré András 12 tallér árendát hajtott be rajtuk, szabadságuk ellenére. Könyörögnek, hogy a kamara tiltsa el Mórét az új árendától. 1660. jul. 10. Szegény Martonos falu lakosi panaszkodnak, hogy megmaradásuk semmiképpen nem lehet a gyarmati, széesényi és füleki katonák miatt, kik tolvaj miidon három esztendő alatt 620 marhájukat hajtották el. »Mint hódulatlan pogányságot pusztítanak, rontanak, penig mi közöttünk még eretnek sincsen, hanem mind pápisták vagyunk és a római anyaszentegyháztól függünk ; eddig is elpusztultunk volna, ha azt nem néztük volna, hogy eretnekség között lészen lakásunk, és fiainkat, leányainkat az megnevezett dökleletességtől nem féltenénk.« Kérik a kamarát, vegye őket oltalmazó szárnyai alá és a sok nyúzó, fosztó tolvajokat térítse el róluk. 1660. jul. 22. Kovács János igen kuszáitan ír s többek közt csodásnak találja, hogy a kamara sinistra informatióra heretikus katonát, állított a szegediek oltalmazására, a ki sem törvényes dolgokhoz nem ért, sem írást nem tud. Némely kárvallott szegedi és tápai emberek hozzája fordultak oltalomért s ő kész nekik szolgálni, ha ez a kamarának nincsen ellenére. 1668. jan. 30. A szegediek hálásan ismerik el, hogy oltalmat eddig a nemes országtól vettek. »De óh, mire jutottunk ! Kiváltképpen a mi nemzetségünk nyúz, foszt, útat áll, sarczoltat, marháinkat prédálja, házainkat dúlja és égeti ; a kit a végvárban oltalmunknak véltünk, csak színnel, nem szívvel volt,.« A füleki, korponai és lévai katonák 64 marhájukat hajtották el. Bélteki Pál füleki kapitány eddigi gondviselőjük is végső valét mondott nekik. Kérik, hogy a kamara parancsoljon rá a garázda katonákra. Aláírva : Főbíró Babarczi János és esküdtek. 1668. márcz. 1. A martonosi bírák és esküdtek sanyarú állapotuk felől panaszkodnak. »Mint a habokhoz kapdosó avagy a két tűz között levő ember, olyanokká lettünk, avagy miképpen az ágon ülő madár, lia felköltik, más ágra száll : ilyen kétséges állapotban vagyunk.« Bocsánatot kérnek, hogy az elmúlt esztendőben szokott ajándékukat fel nem. küldhették ; halászaikat a fejérvári és temesvári jancsárok halásztatják. »A szegedi és tápai uraiméknak jobb módjuk vagyon ez dologban, mert őket nem ostromolja annyi sok tolvaj, miképpen minket ; más az, hog}' mind az Porganon s mind egyéb fokokon az ő török uruk jobban megszerezheti nekik az halat.« Mindazáltal igyekezni fognak, hogy ha lehetséges lesz, rövid időn mind a három esztendőre valót felküldjék. Tiszttartójokkal nincsenek megelégedve, az csak borban veti reménységét. Nálánál keményebb ember kellene, a kitől tartanának valamit. 1668. márcz. 12. A szegediek okát adják annak, hogy szokott ajándékukkal miért maradtak el. A végbeli katonák marhájukat a mezőről elhajtják, halászaikat pedig sarczolják, úgy annyira, hogy szokott halászó helyükre már nem is mernek menni. Tavaly esztendőben kikeletkor a lévai, korponai és füleki katonák rá ütöttek a városra. Élénken írják le, hogyan estek puskalövések s végre is 64 marhájukat elhajtották. A kárvallottak Bélteki Pál füleki kapitányhoz folyamodtak mint competens gondviselőjükhöz, de semmit ^em érhettek el. Kérik végül, hogy az egyesített Borsod és Csongrád vármegye alispánjához, Szepesi Pálhoz írjon a kamara s ajánlja őket neki is oltalmába. Aláírva : Szegedi főbíró Babarczi János és esküdtek. (Utóiratban a halászokat sarczoltató katonák nevei vannak felsorolva.! 41*
