Századok – 1900
Történeti irodalom - Reizner János: Szeged története. Ism. Borovszky Samu 628
644 TÖRTÉNETI IRODALOM. 1668. au(j. 16. A szegediek leírják Százegyház nevű falucskájok pusztulását. A levél margóján fel vannak sorolva azok a jobbágyok, kik Százegyházról Adorjánra költöztek s itt 9 évig laktak, Várad eleste után pedig Szegeden vonták meg magukat ; ezek : Konya Dénes, Parkas Ádám, Zák János, Bite Ferencz, Elek István, Tóth .János. Aláírva : Szegedi főbíró Szabó Tamás és esküdtek. 1669. máj. 27. A szegediek alázatosan kérik a kamarát, hogy a. végbeliek ellen védelmezze őket, mert nagyobb a praesidiariusok nyomorgatása rajtuk, mint az idegen nemzeté, ez megelégedvén az adajával. Aláírva : Szegedi főbíró Móra Balázs és esküdtek. 1672. febr. 9. A szegediek értesítik a kamarát, hogy az elmúlt nyáron Nagy Gáspár szegedi lakosra rátörtek a korponai katonák, magát, feleségét tűzzel is sütögették, kínozták, a mi házbeli javuk volt, mind elvitték. Panaszukat felküldötték Bélteki Pál füleki viczekapitányhoz is, hogy a garázda katonák megfenyítése végett írjon át Szántó János korponai kapitányhoz. Aláírás : Mező-szegedi főbíró Dávid János és esküdtek. 1674. jun. 6. A martonosiak írják, hogy van közöttük egy jó jámbor körösztyén tót legény sógorával együtt, szentegyházuknak igen jó gyámola, gondviselője mind az pátereknek, mikor közöttük vágynák. A szentegyháznál mindennap ott vágynák, oda is nagy félve, rettegve mennek szegények, mivel hogy a rossz kastélyban laknak. A martonosiak tehát, hogy fogyatkozásuk ne essék a szentegyházban, arra kérik a kamarát, engedje, hogy ezek szabadon járhassanak, s parancsolja meg Füleken a tiszttartójoknak s a többi katonáknak, hogy »békesség adassék nekik.« 1675. jwl. S. A martonosi bírák, esküdtek és az egész falu küldik kicsiny ajándékukat. Sőreg halat most nem küldhettek, mert a halászok nem foghattak, sem pedig más városokban és falvakban nem szerezhettek. Igen köszönik a kamarának, hogy ennyi zűrzavar világban felháborodott országunkban békességben megvannak ; bizony a török miatt elég nyomorúságuk vagyon. 1675. jwl. 3. A martonosi bírák és esküdtek kérik a kamarát, parancsolja meg tiszttartójuknak, Becskereki Mihálynak, hogy Hanta pusztájukra nézve állja útját a füleki Szász Ferencz követelésének. Nagy Fábián lakostársuk bajában is kérelmet intéznek. 1675. jwl. 11. A szegediek küldik az esztendei ajándékot, jóllehet mint a régi eleik szokták volt, fogásos halat nem küldhetnek, de talán jobban lött így, a mint fogásos halúl lött volna. »Említhetjük Ngtoknak, Uraságtoknak és Kegyelmeteknek, keservesen naponkint való nyavaláinkat, mert az török igája alatt vagyunk ugyan, de még sincs az olyan súlyos, mint az végvárakban lakó hatalmaskodó katonáknak az ű naponként való súlyos terhe, nemcsak nekünk pedig, hanem még az környül való falvaknak is romlásukra és pusztulásukra vagyon. Vagyon ugyan tiszttartóinktúl és gondviselőinktől elég tilalmunk, hogy afféle hatalmaskodóknak semmi sarczot ki ne adgyunk, de nem állhatjuk meg, mert marháinkat hajtogatják, embereinket sanyargatják, verik, tagolják és sarczoltatják. Azonkívül az környül való rácz jobbágyok is igen-igen hajtogatják loppal marháinkat.« írják továbbá, hogy a kecskemétiek boraik árát elarestálták más adósságáért. A tápaiak kétszer is tettek rájuk panaszt, hogy az ő nemeslevelük a szegedieknél van, de ilyen levél nincsen náluk. A nemes vármegye két annyi fizetést követel rajtuk, mint azelőtt, maga nekik eddig semmi oltalmukra sem volt. »Sövényházi István tiszttartó urunknak is adjon Ngtok oly levelet, a melylyel erősebb lehessen bennünket oltalmazni a hatalmasoktól. Mert ha eddig is ő kegyelme nem oltalmazott
