Századok – 1900

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - I. közl. 38

50 CSÁSZÁR ELEMÉR. így mintegy az anyatejjel szívná be a következő nemzedék ezt az erkölcsi mételyt. Eddig a prímásnak a maga szempontjából teljesen igaza van ; ezután tér rá a czáfolásra, melyben a logika tanította következtetési hibák mind előfordulnak. Kissé bővebben kell a primás iratával foglalkoznunk, mert a király csak ennek alapján mondhatta ki Verseglivre az ítéletet. Csak így érthetjük meg, hogy a mennyire rászolgált Verseghy gondolkodásmódjával, annyira igazságtalan volt az ítélet forma szempontjából. íme itt következnek sorban a primás czáfolatai : 1. A bécsi censura engedelmét Rietaller argumentumával akarja elvitatni, t. i. hogy a kézirat rendjének megváltoztatása által nem az engedélyezett kéziratot nyomatta ki. 2. Verseghy azt állítja, a mint a hiteles aláírások bizonyítják is, hogy Miliőt Il-ik része censurai engedelmet kapott. A primás azt akarja bizonyítani, hogy ez nem volt lehetséges, mert Miliőt· I, IV és VII-ik része »toleratum«, a többiről pedig nem történt intézkedés.1) Ez az egész bizonyítás! Különben is, így folytatja, itt nem Millotról, hanem az értekezésekről vau szó - - Miliőt II. kötetéről beszél és az I. kötet értekezéseit támadja — és a rossz könyvet semmiféle censori engedelem nem teszi jóvá. A tétel igaz, csak hogy nem azt kellett volna bizonyítani, hogy a »censori engedelem nem teszi a könyvet jóvá«, hanem hogy a 11-ik rész nem kapta meg az imprimatur-1. Épen ilyen ignoratio elenchi a 3-ik czáfoló pont. Verseghy szerint csak azért jelentették föl, hogy elüssék a censori állástól. Igaz, de ez még ellene szólna (!), hogy mer ilyenkor hivatalt kérni. Egyáltalán — itt van a szokott fordulat — nem azt kell nézni, miért történt a föladás, hanem hogy megbízhatóbbak-e a vádak mint a védekezés. Látjuk, megint mást bizonyít, mint a mit kellene. Érdekesen bánik el a Horus-váddal. Verseghy, sőt Klobusiczky is kimutatták, hogy nem Horusból, hanem más »probatus« írókból vannak merítve az értekezések, bár tagadhatatlan, hogy ezek a jóváhagyott írók is jobbára Horust dolgozták át. A primás szónoki fordulattal azt kérdi : nem mindegy-e, ha akár közvetlenül a tiltott Horusból, akár közvetve azoktól vette, a kik maguk is ebből a forrásból merítettek ? Látszik, hogy Krammer, Rietaller, vagy a ki szerkesztette a fölterjesztést, képzett theologus volt ugyan, de Azaz nem vezették be az Index Theresianus-ba, sem a Consignationes Librornm-ba.