Századok – 1900

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - I. közl. 38

VERSEGHY ÉS A CENSORI HIVATAL. 51 annál járatlanabb a jogászi gondolkodásban, különben tudta volna, bogy lényegileg csakugyan mindegy, de formailag annál kevésbbé; már pedig itt épen a forma dolgában kellett volna kimutatni igazukat. Nem volt teliát mindegy! mert ha Verseghy forrásművei engedélyezve voltak, akkor őt vád nem érheti. A bizonyítás végén megint találkozunk az ismert fordulattal : nem az a fő, honnan vette, hanem hogy mit vett. De mikor a »honnan«-ról van szó ! Térden állva kéri tehát a királyt, tiltsa el ezt a könyvet, foglaltassa le még a könyvkereskedőknél lévő példányokat is, mert e könyvvel Verseghy egyrészt protectiót és érdemet akart szerezni a censori állásra (1789-ben, mikor Hübner csak 1792 elején kezdett betegeskedni s az év derekán halt meg !), másrészt arra szánta, hogy megrontson mindenkit, első sorban a szűzeket. Magának a szerzőnek megbüntetését bízza υ reá, mert reméli, hogy jobb útra térítheti és az államnak még hasznos tagjává teheti. Ezen utolsó pontból, mely a prímás egyenes kívánságára került bele a fölterjesztésbe, kitűnik szívének jósága, lelkének nemessége. Bár Verseghy nagyot vétett az egyház ellen, a prímás mégis arra kéri a királyt, hogy engedje át neki a büntetés végrehajtását, nem hogy szigorítsa, hanem ellenkezőleg, hogy enyhítse, és kegyelme által, miután megfenyíttetett, ismét a jó útra térítse. Hogy a prímás csakugyan lelke mélyéből meg volt győződve az értekezések káros voltáról, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy kész volt a Miliőt fordítás összes példányait, ha a király fölmentő ítéletet hozna, a saját költségén összevásárolni, csakhogy megmentse híveit a veszedelmes tanítások kárától.1

) El is követett a primás mindent, hogy Verseghyt legalább a bűnösség megállapítása által megbüntettesse. Magán levelet írt még jan. 10-én Csáky grófnak, az alkanczellárnak, és még hízelgőbbet Lányinak, a közjogi osztály előadójának, melyekben figyelmezteti őket a mind jobban terjedő sajtószabadság káros voltára; kiemeli, milyen fontos, hogy az udvar befolyása érvényesüljön a censuránál, figyelmezteti, milyen veszedelem származnék nemcsak a vallásra, hanem az államra is, ha Verseghy büntetlen maradna.2

) Még ezzel sem elégedett meg. Jól tudván, hogy az élő szó hatalmasabb minden írásnál, bizalmasát, Rietallert, fölküldte Bécsbe, hogy beszéljen az alkanczellárral ') Levele Okolicsányi püspökhöz. Prim. Levéltár u. o. Nr. 11. s) A két levél fogalmazványa u. o. Nr. 10. és 12. A Lányihoz írt levél befejezése így hangzik : »nihil latere lllustritatem Yestrain, nihil fugere suam providentiam, cuius prospéré eiïectus praestolor, qui constant! cultu persevero« . . . stb. 4*