Századok – 1900

Tárcza - Tóth-Szabó Pál: A bihari vár 547

• TÁRCZA. 549 kedik ; míg ezen ismét — mint a beton felső rétegében és felszínén még megtalálható hatalmas terméskövek mutatják — kőfal állott. A Leányvár bástyája meg épen bolthajtásszerű, lépcsőzetesen emelkedő kőépítményt tár elénkbe. Nem kevésbbé érdekesek a vár belterületén szerzett tapasztalataink. Munkánkban iránymutatóúl szolgáltak a föntebb említett halmok, melyekben épületmaradványokat véltünk találhatni. Es e feltevésünkben nem is csalatkoztunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy míg a vár közepén, a millenniumi emléktől keletre és északra, 1—1/2

m. széles betonfalazatokat találtunk, keverve mésztuffával, szürke márványnyal, téglával, terméskővel : az udvar külső területén lévő halmok felbontásával agyag, sár és vályog építési maradványok kerültek felszínre. Sajnos, mindezen munkálatok közben egy ép téglát, melynek alakjából vagy az esetleg rajta lévő jelből korára is vonhatnánk némi következtetést, avagy pénzdarabot vagy ép edényt nem találtunk. Csak törmelék és törmelék minden. Van egy falazat, mely különös sajátságainál fogva az igazság nem minden látszata nélkül arra enged következtetni, hogy ott a kereszténység korában templom állott. Támogatja ez állításunkat mind a falazat központi fekvése, mind feltűnő (egy méter széles) erőssége, valamint köríves alakja. De bizonyítja a közvetetten közelében feltalált temető is. A körülmények igazolni látszanak annak jogosultságát, hogy temetőről beszéljünk. Ugyanis, ha a nagy kiterjedésű vár egy részében sem találunk sírokat, csak épen az említett falazat közelében, de ott aztán nagy mennyiségben, világos, hogy itt temetőre akadtunk. Tudni való, hogy a régi keresztények legszívesebben a templomok alatti sírboltokban s a templom körűi temetkeztek. Hogy pedig keresztény temetővel van dolgunk, bizonyítja egy más tapasztalásunk. Sikerült két teljesen ép sírt feltárnunk, teljesen ép csontvázakkal, még pedig úgy, hogy arczczal kelet felé néznek. Két egymástól több méternyi távolságban fekvő sír ugyanazon formában, benne az ereklyék ugyanazon keleti fekvésben : véletlen műve nem lehet, hanem vallásos szokás követelménye. Különben az említett sírokban kicsi és nagy koponyák s más emberi ereklyék vegyesen fordulnak elő. A koponyák között túlnyomó számmal vannak a keskeny, hosszú alakúak, alacsony nyomott homlokkal, hátúi gyakran erős kidudorodással. Az egyik ilyen feltűnő alakú koponya hossza 19'5 cm., szélessége 13 cm., mélysége 12'6 cm., kerülete 53'4 cm., túlerős dolichokephal, indexe 66'6, mely utolsó körülmény, mint a legritkább esetek egyike, egymagában is érdekessé teszi e koponyák behatóbb, tudományos tanulmányozását. A sírokról szólva, egy jelenséget nem hagyhatok említés nélkül. Míg ugyanis e sírok rendesen bizonyos távolságban feküsznek egymástól, van egy hely,