Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

• TÁRCZA. 539 A szúnyogoknak egy neme (culices, Goltzsclien vocati) is gyötörték és csípéseikkel eltorzították őket. Sok volt a varangyos béka is, meg a fülbemászó, úgy, hogy jól tették, kik gyapottal dugták be fülöket. A tábori élet kézzel fogható többi károsságait csupán említve jegyezzük fel ; hiszen általánosan ismertek minden háborúban, melyet az emberek egymás ellen folytattak. Ide sorolandók : a rendetlen étkezés és alvás, a sokáig tartó virrasztások, a sokszoros nélkülözések, a rendkívüli lelki indulatok, minők a honvágy és félelem ; az időjárás viszontagságai, s mint kiválóan alkalmas tenyésztője a betegségeknek s főleg a járványoknak : az emberek torlódása. Mindezen körülmények csakis súlyosabban érhetik a hadviselő népet, ha a háború oly viszonyok közt viseltetik, mint a milyenek közt a török ellen vonuló hadsereg 1542-ben áll. A pénzhiány oly nagy volt, hogy a csapatok fizetésére gondolni sem lehetett volna, ha Ferdinánd király — hogy mozgósításra képessé tegye őket — sajátjából 30,000 frtot e czélra nem ád.1

) Nevetséges összeg egy 64-—70,000 főnyi sereg fizetésére és élelmezésére! Az ellátatlanság indirect következményei közt foglal helyet a nyirkos időjárású szeptemberben megindult hadjárat idején kitört morbus hungai'icus. A fő-fő ártalom azonban — s ezt helyesen emeli ki néhány szerző — a minden tekintetben megváltozott életviszonyok és szokások voltak, a melyek — önként értetődik — a külföldieket érték első sorban. Ezen változások káros befolyását az egészségre, még ha a rosszabból a jóba csapnak is át, már ismerte Hippokrates, hangsúlyozta másfélezer év után Boerhave s felismerte üoberusunk is és mások. Mert míg szövetségeseink egyrészt békés otthonukat a háború zajával cserélték fel, másrészt a mint hazánk földjére betették lábukat, otthoni szokásaikat a legkicsapongóbb, legféktelenebb életmóddal váltották fel. Nemcsak a közönséges lélektani értelemben vett »ember« nyilatkozott meg bennök, ki a rosszat szívesen és gyorsan felcseréli a jobbal ; dobzódásuk az elszántságnak egy megnyilvánulása volt. Egy circulus vitiosus tárúl itt elénk. A magyar föld a külföld előtt annyira hírhedt volt, hogy a ki ide eljött, azzal a tudattal jött, hogy soha többé haza nem kerül.2) Ruland szerint a Magyarországba jövő idegen katonához imigyen szólt az úristen : »Adiungat tibi DOMINUS pestilentiam, donee consumât te de terra, ad quam ingrederes ]) Uetterodt zu Scharffenberg : Zur Geschichte der Heilkunde. Berlin, 1875. X. fejezet. 2) »Nemo, quicunque tandem sit et quoscunque tandem labores et molestias pertuierit, tantum sibi suadeat, ut ex Oceano sordium Pannonicarum se salvum enataturum speret« — mondja Coberus id. m. III. 18. 1.