Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

536 TÁRCZA. zanak el vádként ellenségeink, panaszként legjobb indulattal eltelt barátaink szájáról is, nem kételkedhetünk, bármennyire szeretnők is elhinni Fuker1) hazafias védekezését e vádak ellen. Fuker felsóhajt : »Heisse Tage und kalte Nachte — de quibus doctissime plurimos graece iuxta atque latine disserere audias ! Sed qui s nescit, naturalem hunc ordinem esse ?« 2) De liem volt igaza. Ugyancsak Kramer említi, hogy Magyarországon a levegő annyira nyirkos, hogy még a hármas réteggel bevont sátorban is egészen vizes lett éjjel az alvók inge. Szeptember végén az esték már igen hűvösek voltak ; októberben rendszerint beállott az első havazás és hideg szelek jártak ; novembertől februárig nagy hidegek voltak és a hó magasabban takarta a földet mint bárhol Németországban. Márcziusban kezdődött a tavasz s a május már igen meleg volt, julius és augusztusban pedig rekkenő a hőség. Mind e panaszok a morbus hungaricus kór-okozói közt soroltattak fel. A hirtelen hőváltozásokhoz — mint azt már több szerző helyesen ki is emelte — az idegenek nem voltak hozzászokva, rájuk nézve tehát okvetetlenül nagyobb ártalom volt, mint az acclimatisált benszülöttekre. Goberus szerint a magyar levegő már magában is elegendő volt a baj létesítésére. A saját megbetegedését is annak tulajdonítja s attól — úgymond — »a summo enim vertice ad imos usque talos nil nisi morbus hungaricus eram.« 3) De nemcsak a mocsárvizek, hanem a folyóvizek is egészségtelenek voltak. A Duna mindig zavaros volt, és Coberus úgy vélekedik, hogy nem Danubius, hanem »recte, quod nubes et nebulas dentissimas exhalare soleat, Dansnubius vocatur.« A belőle merített víz hasmenéseket okozott s a Tisza beömlésén túl már határozottan bűzös volt ; a többi folyó sem volt tisztább. Ε szerzőnk többek közt leírja egy világlátott tábori orvos esetét, ki egy korty Dunavizet ivott, attól beteg lett s meghalt. Hiába inté őt, ne innék belőle, nem hederített rá.4) Azonban nemcsak a föld javítása, de termékenyítése és gondozása is teljesen szünetelt. A lakosság veszendőnek indult, s a XVII-ik század utolsó éveiben az ellenség, az ínséges esztendők, a pestis, a nagyfokú gyermekhalandóság s a teljesen elhanyagolt közegészségügy összejátszása folytán, mely utóbbiról Fuker oldalokon keresztül panaszkodik, hazánk lakossága kétmillióra olvadt le. *) De salubritate et morbis Hungáriáé. Lipaiae, 1777. 8) »Meleg nappalok s hideg éjszakák ; — erről oly sokan bölcselkednek görögül és latinúl ! De ki ne tudná, hogy ez a természet rendje ?« s) »Tetőtől-talpig merő morbus hungaricus voltam.« Coberus : Observationum medicarum castrensium et hungaricarum decades très. Helmstadtii, 1685. I. 53. *) »Juxta Danubium tandem oeeubuit ille, quem Tigris et Euphrates salvum et incolumem Europae reddiderant.«