Századok – 1900

Tárcza - Győry Tibor: Adatok a morbus hungaricus történetéhez 534

tárcza. 537 Ezen áldatlan, szomorú viszonyok mellett a meglévő lakosság napi szükségletéről a szabadjára hagyott természet nemcsak hogy gondoskodott, de tette azt bőven, bár ötletszerűen. Ismeretes dolog, s az egykorú utazók, mint pl. Brown, Tollius stb. bámulattal emlékeznek meg róla. Radvánszky Béla »Lakodalmak a XYI. és XVII. században« czimű könyve pedig fényesen illustrálja, hogy mily nagy volt hazánk átlagos termése, halban mily dúsak folyói, s területén mily nagy a szarvasmarha és vadállomány. Nem elmondani óhajtom e helyen mindezt, csupán utalni reá a később elmondandók megérthetésére. így pl. a gyümölcstermést eléggé jellemző dolog, hogy 1598-ban — nehogy a katonák megbetegedjenek a sok gyümölcsfalástól — hatvan hajóval volt kénytelen Coberus a folyóba szóratni. Ugyanezen évben Veszprém vidékén annyi volt a vaddisznó, hogy mikor felzavarták őket, szinte »beleszaladtak a lándzsákba.« A tokaji bor abban az időben ép oly híres volt már, mint manapság. Fuker »universalis vera medecina«-nak nevezte el.2) »Terra bonis superfluens«-nek nevezi Coberus országunkat. Csak odavetett, kiegészítő példái ezek a nagy bőségnek, mely minden téren, összes termékeiben jellemezte azon időkben hazánkat. De mindez nem a czéltudatos kultura adománya volt, hanem a természetnek különös játéka csupán, mely könnyen a jólét és élvezetek túlságaihoz vezetett. De miként a klima változásai is a végletekben mozogtak, ugyanúgy állott a dolog a természet adományaival. A takarékossági ösztönt és előrelátást az ellenség rablásai egészen elfojtották a lakosságban ; a jövőre nem tettek el semmit ; a mi felesleg maradt, azt olcsó pénzen elkótyavetyélték. Ha ily módon az időjárás kedvezőtlensége folytán közbeközbe megesett, hogy semmi sem termett s az állatvilág is veszendőnek indult, a lakosság is majdnem éhen pusztult el. Szerencsére a jótermésű évek túlsúlyban voltak a rosszak felett, s az egy-két jól-rosszúl átkoplalt esztendőt ismét a termékenység tartósabb időszaka követte. Ezen röviden vázolt természeti viszonyokból kiviláglik az, hogy mily mostoha állapotban leledzett az ország egyfelől, s mégis mily dúsan terített asztalok várták az idegent másfelől. Mind a két körülmény magában hordta a maga különös ártalmait, a melyek, ha nem is voltak képesek a morbus hungaricus fajlagos létrehozására, de nagyban hozzájárultak ahoz, hogy egymással s a még felsorolandó egyéb körülményekkel karöltve ezen betegség ágyát megvessék. ») Coberus id. m. I. 32. XI. 40—48, 53. III. 14—15. ή Id. m. 22.